Hogy békítsem ki a lányaimat?

Mindkét lányom felnőtt, önálló életet élnek, 25 és 23 évesek. A nagyobbiknak tavaly volt az esküvője, vettek házat is, baba is nemrég született. Eléggé elsiették a dolgokat, mi sajnos anyagilag nem tudtuk olyan mértékben támogatni őket, ellenben a férj családjától kaptak anyagi támogatást a házba. Ahogy tudjuk mi is segítjük őket. Azóta csak mi maradtunk nekik, mert nagyobb családi botrányok miatt teljesen megszakították a kapcsolatot a másik nagyszülőkkel. Jelenleg elég rossz helyzetbe kerültek lányomék anyagilag.

A másik oldalt ott a kisebbik lányom. Szintén külön él a kis párjával, 7 éve vannak együtt, ebből 5 éve együtt is élnek. Ők nagyon messze laknak tőlünk, ritkán látjuk egymást. jól megvannak. Náluk is most jött szóba komolyabban a saját lakás, gyermek gondolata. Nekik sajnos se mi, se a párja családja nem tud anyagilag segíteni. Dolgoznak, terveznek , gyűjtögetnek. A nagyobbik lányom viszont rendszerint bele akar szólni a kisebbik életébe, leszólja az ötleteiket. Úgy gondolja ők túl buták ahhoz hogy önállóan döntsenek ilyen dolgokról. Szerinte azért akarnak most lakást is meg saját babát mert utánozzák őket, és irigyek rájuk. A kisebbik megharagudott a nagyobbikra és fordítva, most nem beszélnek egymással.

A fiatalabb lányom elmondása szerint ők esküvőre is, a baba születésére is adtak pénzt, meg ajándékokat a babának, ők nem irigyek, csak szeretnének saját családot. Valamiért ez a nővéréből heves negatív reakciót váltott ki.

Borzasztóan érzem magam, egy részt sajnálom a nagyobbikat amiért nehéz helyzetbe kerültek. De közben ott van hogy egyetértek a kisebbik haragjával is. Anyaként mit tehetnék? Hatalmas az ellentét közöttük.