Ti jól kijöttök a testvéretekkel? 21/N

Köztem és a húgom között van egy nagyobb korkülönbség. Ő 10 éves, én 22, de szeretem őt és ő is engem. Sosem adott arra okot, hogy utáljam, vagy hogy veszekedjek vele.

F

Vegyes gondolataim vannak a testvéreimmel kapcsolatban, de nem mondhatom, hogy gyűlölnénk, vagy utálnánk egymást.

Én 20 éves vagyok(L), a testvéreim 23(L), és 26 (F).

Nos a bátyám nem egy család centrikus egyén, de már gimi óta olyan, mintha egy külön világban élne. Aztán jött az egyetem. Előtte nagyon jó kapcsolatot ápoltam vele, mindig egy oldalon álltunk, és hasonló véleményen osztoztunk egy probléma esetén. Segített a tanulmányaimban is, általa megszerettem a történelem tantárgyat, és mondhatni közös hobbikban is bővelkedtünk. Ám amint ő egyetemista, és rá egy évvel én gimnazista lettem, minden megváltozott. Mindez minden bizonnyal a barátnőjének köszönhető, akivel azóta együtt is él. Nem fogom firtatni a hibáikat, mert rengeteg van, de egy biztos, elhidegültünk. De még így is szerencsésnek mondhatom magamat, mert havonta egyszer felveszi nekem a telefont, és beszélünk ilyen nagyon röviden olyan dolgokról, hogy hogy van a másik, meg ilyenek. Amúgy a gyakoribb beszélgetés lehetetlen, mivel még a szabad napjain se veszi fel a telefont nekem.

A nővérem ellenben egészen más. Gyerek korunkban kényszeresen rajtam csüngött, olykor már idegesítő is volt, hogy rajtam akar folyton lógni, mivel én könnyen barátkoztam, míg ő nem. Sokat voltam vele gyerekként szemtelen, de ő sem maradt el abban, ha egy jó kis vitára került sor. Nem voltunk túl szoros kapcsolatban. Aztán amikor ő tini lett, és elkezdett fiúkkal randizni, még annál is rosszabbra fordultak a dolgok, főleg egy 2 éves kapcsolata alatt, amiben se én nem kedveltem a srácot, se a srác engem. Ám amint szétmentek, egyszer csak megváltozott az egész. Ő nővér, és legjobb barátnő is egyben. Mindig mindent meg tudunk beszélni, nagyjából hasonló az álláspontunk is a dolgokról. Könnyen felvidít, és irtó rendes tud lenni, és ez viszont is működik. A mostani párjával nagyon jól kijövök, és néha együtt szoktunk leülni hármasban borozni, valamint a családi programoknál is mindig szívesen töltenek velem időt, ugyanis nekem jelenleg nincs párom. Bátyám és barátnője mellett nem érzem magam olyan jól, ők nem is próbálnak velem kommunikálni, néha szinte ignorálnak is.

Nővéremmel viszont most készülünk közös testvér tetoválást csináltatni, szóval mondhatni sose voltunk még ilyen jóban, mint az utóbbi pár évben, és remélem ez nem is fog változni. Bátyámra még várok, hogy megérjen a felelősségteljes testvér szerepre. Kitudja, lehet vannak még csodák!:D