Hogyan kommunikáljam le a testvéremékkel, hogy nekem nem jó így együtt élni? Mi a kiút?

Bátyámmal és a barátnőjével lakok, a szüleink vettek nekünk egy lakást, mert az egyetem miatt felköltöztünk. (egy kis lakás, az én szobámon átjárnak)

Úgy érzem csapdában vagyok. Így élünk most már több mint 3 éve, hogy folyamatosan gond van az én dolgaimmal a lakásban.

Van takarítási rend most már, rám szóltak, hogy azonnal mosogassak el magam után, ne tároljam a csapban fél napig a tányéromat meg semmit, múltkor ott maradt a reggeli tányérom ebédig és rám szóltak.

A takarítási rendet egy nagyon köntörfalazós e-mailben küldték el.

Ma elmosogattam helyettük is, takarítottam pedig nem én vagyok a soros (mikor én vagyok náluk is kitakarítok) és írtam nekik napközben, hogy holnap veszek tejfölt és majonézt, mert már kevés van, nekem is kellett volna, és alig volt az alján.

Hazaértek és letoltak, hogy miért ettem meg az ő tejfölüket, azt ők vették, szóltam, hogy ők is megszokták enni az enyémet, jó, akkor legyen külön MINDEN, a cukor, a majonéz, stb. (nem fog elférni a hűtőben :D)

Ők többnyire ilyen passzív agresszívak, úgy mondják a dolgokat, hogy hangosan egymásnak, hogy én is halljam, vagy e-mailt írnak, vagy mint egy gyereknek szólnak, hogy ez így nem lesz jó.

Nyilván nem ezekkel van a probléma.

Velem is van probléma, tényleg néha rendetlen vagyok, de igyekszem. Tényleg ők többet tesznek meg a lakásért, alapból segítettek nekem is felszerelni a dolgaimat, sokszor kedvesek, de mindig belekötnek valamibe, kb hetente-két hetente.

Csapdában vagyok, mert tudom, hogy jogos amit mondanak sokszor, de úgy érzem, hogy nekem is jó valahogy élni, én elvállaltam az ő szabályaikat, de mindig jön egy újabb. A barátnője pedig annyira kimért mindig, hogy neki meg végképp nem tudom elmondani ezeket.

Most végzek az egyetemmel, így tavasztól teljes állásban fogok dolgozni, el szeretnék költözni albérletbe, valami olcsó szobát keresek. Ebből szüleimmel lenne sok konfliktus, hogy miért szórom ki az ablakon a pénzem, meg hát vettek "nekünk" egy lakást, alkalmazkodjak. Nem szeretnék hálátlan lenni, nagyon örülök ennek, de rájöttem, hogy nem a tejföl meg a kosz a gond, hanem az, hogy a testvéreméknek teher, hogy velem kell élni, így minden apróságot tízszeres problémának élnek meg. (A barátomnak, meg a barátaimnak is feltűnt már mikor tesómékat hallották velem beszélni, hogy ők mindig ilyen kis semmiségeken problémáznak velem.)

Én 22 vagyok, ők 3-4 évvel idősebbek, de olyanok, mintha 40 évesek lennének inkább. Sokkal komolyabbak is nálam, rendszeretőbbek, egyszerűen mások. Sokszor jó a kapcsolatunk, de állandóan azon szorongok, hogy milyen szörnyűséget követek már el megint ellenük azzal, hogy létezem.