Mit csináljak, hogy tegyek ez ellen az irigység ellen?

Két nővérem van, 21 és 23 évesek. Szinte tökéletes az életük... Az idősebbiknek most született meg a második kislánya, most lettet kész az építkezéssel, gyönyörű lett a házuk. Szeretik egymást a férjével, látszik, hogy boldogok. A másik nővérem harmadéves az egyetemen (nehéz szak), jövőre szeretne demonstrátor is lenni, mindig benne van az évfolyam 10 legjobbjában. Ezek mellett 6 éve barátja van, együtt is élnek, tehát a szerelmi élete is sínen van.

Aztán itt vagyok én... Decemberben leszek 20 éves. Sosem volt még párkapcsolatom (nyilván futó dolgok, "kavarások" igen), és jelenleg is úgy érzem, hogy akikkel beszélgetek, azoknak semmi értelme nincsen. Áprilisban otthagytam az egyetemet, mert egyszerűen nem volt nekem való az a szak, amit választottam. Azóta tényleg úgy érzem, hogy sehová nem halad az életem. Volt tervben, hogy pótfelvételivel jelentkezek valahová, de nem éreztem semminél, hogy "igen, ez a nekem való", azért meg nem akartam bekerülni valahová, hogy onnan is eljöjjek. Nem is irigységnek mondanám, amit érzek, mert örülök a sikereiknek, boldogságaiknak. Csak nem értem, hogy nekem miért nem lehet hasonló a sorsom/életem.

Ráadásul a családi összejövetelek a legrosszabbak, mikor kérdezik távolabbi rokonok, hogy velem mi van, hol van a barátom, mert egy "ilyen szép lány biztos nincs egyedül"... Mikor mondom, hogy de, akkor jön a szöveg, hogy jaj ne búsúljak, rengeteg fiú van még szabadon, de azért ne várjak sokáig, nehogy vén lány legyek. Anyáék nem tesznek különbséget közöttünk, sosem éreztetik, hogy én kevesebb lennék, vagy valami. De mégis rossz így élni, ezt látva.