Mit csináljak? A nővérem nem szereti a barátnőmet, és folyton keresztbe tesz nekünk, mi össze akarunk költözni de balhézik?
Szóval először is leírom a fontos tudnivalókat:Most 21 vagyok, egyetemista, nyaranként szoktam dolgozni, egyetem alatt nem.
Nővérem 4 évvel idősebb mint én, mindketten otthon lakunk a szüleinkkel. Amikor 17 lehettem, kitalálta hogy össze akar hozni a legjobb barátnőjével, de nekem nem tetszett, úgyhogy leráztam. Azóta folyton-folyvás mondja hogy nekem ő való stb. 3 éve lett egy barátnőm, akit nagyon nagyon szeretek, mindketten egyetemisták vagyunk ugyanazon a szakon. A nővéremnek valamiért valami baja van vele, amit fogalmam nincs miért mert egy rossz szót nem mondott neki, kedves mindenkivel a családban. Ellenben a bunkó nővérem nem is köszön neki ha átjön a barátnőm. Egyszer átjött ebédre, és szóba került az együtt lakás, de a hülye nővérem elkezdett ordibálni szinte, meg szidni engem meg a barátnőmet.. Szüleimnek kellett szinte kivinni a konyháből hogy lehiggadjon. Mondanom sem kell, azóta nem szeret itt lenni a barátnőm túlzottan.
A nővérem 3 éve folyamatosan szívja anyáméktól a pénzt, ahogy csak lehet. Pesti albérlet a barátokkal, (3 évig... havonta kb 80.000 volt) minden hónapban vesz vagy egy új drága cipőt, vagy csomó ruhát, amit aztán nem is hord, (szüleim pénzéből persze, mert ő is tanul, 6 éves képzése van. Egy fél évig dolgozott, de aztán abba hagyta nehogy a nagy tanulás rovására menjen.. Csomó tárgyból bukott és még most is van első féléves tárgya ami nincs meg). Ráadásul nem elég hogy csak az albérletet fizették neki meg az extra ruha költési dolgokat, hanem minden hónapban még ezen felül 40.000 et kap "zsebpénzként", ami persze mindig elfogyott, és még kellett küldeni neki, mert nehogymár éhezzen a kis drága lányuk.
Megmondanám, hogy rám meg nemigen költöttek, volt hogy itthon alig tudtunk kaját venni. Kb anyám fizetése a nővéremre ment, és apáméból éltünk, szóval megterhelő volt.
Azért mondtam múlt időben mert idei szemeszter végén mondták meg neki hogy már nem bírjuk anyagilag fenttartani, és költözzön haza és legyen bejárós. Akkora hisztit nem csapott mint gondoltam. Szóval most itthon lakik, de kibírhatatlan. Fingik, böfögik, beszólogat mindenkinek, és erőszakos, mindenkivel. Mióta itt van, egy jó szót nem halottam a szájából, de senki más sem. Van barátja neki, 1 éve vannak együtt, ő már dolgozik de nem akar valamiért összeköltözni vele (nemtom miért nem). Amikor itt van a pasija, akkor mintha kicserélték volna, teljesen más ember, máshogy viselkedik, mint a kisangyal.
Szóval ennyit elég rólunk tudni. A kérdésem ott kezdődik, hogy én és a barátnőm össze akarunk költözni, hogy könnyebb legyen bejárni, meg azért mégis csak élni szeretnénk az életünket.
Van a mi családunknak egy lakásuk, de az ki van adva albérletbe. Apa mondta év elején, hogy szívesen nekünk adják az albérletet, kiküldik aki ott lakik, és mi mehetnénk a helyére. Apukám hozta fel a témát, nem én de örültünk az ötletnek. Így nem is kéne idegennek fizetni albérletet, 2x annyiért, meg baráti áron megússzuk mindketten. A barátnőm fizetné a felét, a felét meg a szüleim raknák félre. (Kevés összegről beszélünk, fele annyi sem, mint amennyi a nővéremnek volt az albérlet.)
Csak a nővéremtől félek, hogy valahogy meg akarja rontani a kapcsolatunkat. Amikor fel jötte ez a téma, akkor mondta hogy "hát nekünk nem kéne összeköltözni" meg ilyenek, persze azért nem fejtette ki miért. Anyám beszélt vele nem rég, hogy mi a baja a barátnőmmel, és azt mondta hogy az h csúnya... Nem értem miért ilyen gyerekes a 25 éves nővérem, miért nem fogja fel hogy én őt szeretem és nem érdekel a véleménye.
Szeptembertől már együtt szeretnénk lakni, de tényleg attól tartok, hogy a nővérem balhézni fog valamit ellenünk.
Hosszú lett, bocsánat, de ki kellett adnom magamból, és köszönöm szépen előre is a válaszokat!
A nővéred egy tipikus házisárkány, mégpedig a legrosszabb fajtából. Hamar meg fogja bánni, az aki majd elveszi feleségül.
Az ilyentől csak menekülni lehet, és minimálisra csökkenteni a kommunikációt vele.
#10-nek: nem pályázik rá egyátalán
#11-nek: sajnos igazad van
Kedves Kérdező!
Ezt a szüleid cseszték el.
Légyszíves nézz utána a különböző személyiségzavaroknak ilyeneknek, hogy:
- Nárcisztikus,
- Border line szindróma,
- Pszichopata, stb.
Rá fogsz jönni nagyon sok mindenre!
Az ilyen embert pedig csak kerülni lehet, jó messzire!
Exemet ezért hagytam el.
Két évig tűrtem a húga zabolátlan elmebaját. Hasonló volt, össze akarta hozni barátomat egy barátnőjével. Ő is totál gyermeteg volt, egyszer ráhúztam egy furgon tolóajtaját a kezemre erre röhögni kezdett. 23 éves volt.
A csúcs az volt, amikor közös első utazásra, nyaralásra eljött a hugi is és hozta azt a lányt. Mondjuk ott a szülők is erőltették ezt, pedig elvileg szerettek.
Miután szakítottunk nem sokkal összejött egy másik hugi barátnővel, már gyerekük is van. :D
Te legalább tökös vagy és belátod a dolgokat. Nem csoda, hogy tartasz a tesódtól, hiszen nyilvánvalóan elkényeztetett, könyörtelen ember.
"Amikor itt van a pasija, akkor mintha kicserélték volna, teljesen más ember, máshogy viselkedik, mint a kisangyal." Ez is tipikus.
Most kell a sarkadra állnod, mert később egyre nehezebb lesz.
Fő témához, az összeköltözèshez visszakanyarodva:
Szerintem mindenki akkor játszon “fenőttesdit”, amikor már van saját keresete. Sajnálom, a szüleidet, hogy a nővéred után most te is ki akarod őket zsigerelni. Egy külön èlet nem “csak” annyiból áll, hogy van tető a fejetek felett... rezsi, mindennapi megélhetès, és minden ami a háztartáshoz szüksèges kelleni fognak. Ha nincs saját fizetèsetek, a szülőknek kell erről is gondoskodniuk. Ès attól, hogy a baràtnőd szülei kifizetik a felét az albèrlet árànak, a szüleid nem lesznek attól előrèbb, mert így is elestek attól a biztos bevèteli forrástól, amit a lakás jelentett nekik. (legalábbis a felètől)
Úgy írom mindezt, hogy èn önerőből jàrtam egyetemre, ès mellette vègig dolgoztam, hogy ki tudjam fizetni a tandíjat, kollègiumot ès ne hajlak éhen. 5-ösre àllamvizsgáztam így is, estènkènt tanultam. Csak akkor megy a munka a tanulás rovásàra, ha hagyjuk.
A szüleim éppen hogy megèltek a megkeresett pènzből, nincs másik lakásunk se, így semmilyen anyagi támogatást nem vártam el.
Addig kollégiumban èltünk a pàrommal, az államvizsga óta pedig egy másik városban, albèrletben tengetjük a mindnennapjainkat. Mindkettőnknek van főàllàsa, így màr megengedhetjük magunknak ezt a “luxust”. Szerintem ti is addig nyújtózzatok, amíg a takarótok ér!
A nővéred pedig tuti irigy a boldogságotokra, ès szerintem az is közrejátszik, hogy nem tàmogatták tovább a szüleid ès nagy trauma volt visszaköltözni a szülői házba a nagy szabadsàg utàn.
Próbàld vele nègyszemközt megbeszèlni, hogy mi a baja, mègiscsak a nővéred.
Az èn sógornőm se egy leányálom...de a kommunikàció nagyon fontos.
Az előbb lemaradt: 26/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!