Első házasságban született gyerekektől kérdezném, kíváncsiak vagytok a második házasságba született féltestvéretekre?

Elég sokáig nem kerestem öket, csak néha találkoztunk (apa az ö anyjuktol is elvált, igy szinte sosem futottunk össze gyerekként).

Aztán már harminc is voltam, mikor rájöttem hogy ez igy nem jo, ök is a tesoim, úgyhogy felvettem velük a kapcsolatot és azota rendszeresem beszélünk, találkozunk.

Probálok nekik segiteni tanácsokkal ahol lehet, néha pénzzel (a hugom még egyetemista), de van hogy egész éjjel beszélgetünk, hülyéskedünk.

Én már felnőtt vagyok (igazából mindannyian), nem tudom, így mennyire releváns a dolog.

Engem alapvetően úgy neveltek, hogy végül is ők a testvéreim, szóval érdekeltek volna. Viszont, mivel apámmal a kapcsolattartás rapszódikus volt, így nem nagyon jártam hozzájuk.

Most, felnőtt fejjel nagyon fáj, hogy látom, hogy a tesómék között mennyire szoros a kapcsolat, én meg... hát, igazából nem vagyok senki. Egy távoli rokon, ha találkozunk, puszi-puszi, de amúgy nem kíváncsiak rám.

Évi egy-két alkalommal találkozunk egyébként, az ország másik végében laknak. Lehetne több is (sokat járnak fel Pestre vásárolni, barátokhoz, stb.), de ezekbe a programokba én nem férek bele.

A legidősebb tesómmal (6 év különbség), úgy-ahogy tartjuk a kapcsolatot. Mikor felcuccoltak Pestre, megkeresett, hogy segítsek, segítettem neki munkát találni, ilyenek, vele kicsit gyakrabban beszélünk - de ez sem igazán testvéri viszony. Sziammizujs, mint egy távoli ismerős.

Nekem fáj, mert én a testvéremnek tekintem őket, és rosszul esik, hogy ennyire nem vagyok senki. De másrészről meg érthető, nagyon keveset találkoztunk gyerekként-kamaszként.

28L (6-10 év különbség van köztünk testvérekkel)

Nevelés/hozzáállás kérdése

Unokaöcsémnek van 6 db fél testvére anyai ágon.Apairól nincs.

13 éves.2005ben született.2011 be tesóm elhozta az anyjától,mert az nem foglalkozott vele,@zóta az anyja nem kereste a gyerekét(egyiket se).

Bátyámat neten 2013 körül fb-n kereste a gyermek egyik féltestvére hogy találkoznának az öccsükkel....

Ő benne lett volna,egy olyan apró kezdeti kikötéssel hogy a testvér/féltestvér szó ne hangozzon el."Találkozzunk baráti alapon...".Az ügy húzodott.Nem lett a találkozóból semmi.

Most ott tartunk hogy a gyerek pszihologushoz jár ez ügyben is.Mert a kollégiumi nevelők telebeszélték a fejét!

Saját tapasztalat:20 évvel idősebb nővér és 10 évvel idősebb a bátyám.

Egy szülőpártól vagyunk.Nővéremnek velem egykorú gyermekei vannak.Amikor kicsi voltam féltem a nővéremtől,nem értettem ő hogy lehet a testvérem....Külön éltünk,a szünetekbe csak futolag találkoztunk.

Én ilyen nagy korkülönbségnél meg találkozás hilyányával csak rögzitem a gyermekben a féltestvér tényét.

Én nagyon örültem volna, ha gyerekkorunkban találkoztunk volna, úgy érzem, mindig is hiányoztak az életemből - ma már... az anyjuk rosszul nevelte őket, a féltestvéreim egymással sem jönnek ki.

Ma már mindhárman huszonévesek vagyunk, és így már nincs értelme.

Éna második feleség vagyok.A 8 éves kisfiamrnak van egy 21 éves egyetemista nővére, aki a férjem első házasságából származik.

A lány nem igazán kíváncsi rá, ha néha nálunk van, akkor hidegen,kimérten és elutasítóan bánik a kicsivel, ez nagyon fáj..

A fiam nem veszi észre, azt gondolja, a nővére "ilyen" de én tudom,hogy féltékeny,holott őt is szeretjük és megvan mindene,részünkről is.Azért bízom benne,hogy ez majd változik és idősebb korukban jobban egymásra találnak.13 év a korkülönbség köztük.

A sors úgy alakította, hogy idén márciusban apai részről a nagyobbik húgom felvette velem a kapcsolatot és áprilisban találkoztunk először a nagyobbik húgom 17, a kisebbik 14 éves és az első pillanattól kezdve megkérdőjelezhetetlen volt, hogy szeretjük egymást. Az amit akkor éreztem amikor odajöttek és megöleltek az leírhatatlan. A világon bármit megtennék értük.

Szerintem nem a gyerekek tehetnek arról ami a szülők között történt. Apámat sajnos nem ismertem és 8.-os koromban egy baleset következményeként meg is halt, nagyon kíváncsi lettem volna rá, főleg, hogy sok tulajdonságomat tőle örököltem. Egyébként a két húgommal is rengeteg közös vonásunk van :). Amit még sajnálok, hogy sok mindenről lemaradtam az életükben. Privátban esetleg leírom részletesen a történetet.

24f