Miért vagyok ennyire féltékeny a húgomra? Mi bajom van? 25/n

Húgom 2 évvel fiatalabb nálam, de az utóbbi időben nagyon féltékeny lettem rá. Lassan 1 éve van barátja, aki az első neki és általam találkozott vele. Tudom, hogy rossz ilyet mondani de sokszor azt kívánom bárcsak ne vittem volna egyik ismerősöm lakásába ahol 4en iszogattunk. Akkor sose találkoztak volna és talán most nem is távolodunk volna el így egymástól. Mi mindig jó testvérek voltunk sokmindent együtt csináltunk. Nekem volt már egy másfél éves kapcsolatom most meg egy társkeresőn keresztül lassan fél éve van egy barátom. A helyzet az hogy húgomon látszik a boldogság, megtapasztalta milyen az igazi szerelem. Nagyon jó a kapcsolatuk mindig vidámak csinálnak sok közös programot. Én ezt látva mindig vhogy féltékeny leszek mert nekem az előző kapcsolatom és a mostani sem ilyen. Nem tudom miért de nem tapasztaltam még meg milyen szerelmesnek lenni. Engem a volt barátom is nagyon szeretett de főként ez miatt szakítottam vele. A mostani barátom már hosszú távra tervezne velem nagyon szeret tényleg érettebb mint az első volt de én nem érzek szerelmet. Nem olyan a kapcsolatunk mint a hugomé. Én nem tudok olyan vidám lenni a társaságában nem tudom viszonozni amit ad nekem. A másik hogy húgom azért kicsit nyitottabb lett az utóbbi időben sikerült neki túllépni a zárkózottságán és megszeretni magát. Most kezdett el dolgozni ami az első helye mindig sportol egyetemet végzett. Én még mindig zárkózott vagyok önbizalomhiányos és állandóan szomorú. Nem tudom mikor éreztem magam utoljára igazán jól boldognak. Nekem már volt 2 munkahelyem most lesz egy új ahol barátom is dolgozik. Ő is elvisz ide oda eljárunk néha edzeni de mégse vagyok boldog. Szüleim is a húgomat szeretik jobban mindent megkap amit csak szeretne akkor is mikor még nem dolgozott. Mindig őt emlegetik mikor a barátjánál van h mi van vele. Sosem cseszegették h keressen munkát. Vhogy mikor el is hozza ide a barátját jobban örülnek nekik meg látják milyen boldogok. Én mindig el voltam nyomva cseszegettek régen h keressek már munkát mert fizetni kell az eü.biztosítást. Mikor egy közfoglalkoztatást elvállaltam egy idő után ez sem volt jó mert hogy milyen keveset keresek. Aztán mikor már nem vettek vissza elmentem operátornak gyárba de nem bírtam és felmondtam. Ez se tetszett nekik mert h még nincs új most mi lesz. Sosem kértem semmit tőlük a spórolt pénzemből vettem mindent amit szeretnék. Úgy érzem nem büszkék rám nem kezelnek felnőttként csak sokszor cseszegetnek csináld ezt azt, húgomat pedig sose. Húgomnak annyira jó h van élete boldog. Szeretnék sokszor elköltözni innen h egyedül lakhassak de barátom azt akarja költözzek hozzá, csak ő is még szüleivel lakik. Így meg nem lenne jó együtt élni és önállósodni se tudnék. Albérletbe viszont nem akar menni. Nem tudom mit tehetnék h minden rendeződjön körülöttem.