Mit csináljak a húgommal? Teljesen ürít a tanulmányaira.

Valamelyest hasonló helyzetben vagyok én is, csak szerencsére nekem "féltestvérem" van, és nem élek vele együtt. Ő is épp úgy tojik az egészre, mint a Te testvéred, épp úgy nem tud elszakadni a telefontól (egyszer még az anyjának is nekiment, mikor az el akarta tőle venni), és épp ennyire alkalmatlanok a szülők is.

Eleinte próbálkoztam én is mindennel, elmagyaráztam neki, hogy ennek nem lesz jó vége, elmondtam azt is, hogy én is tettem magasról az iskolára, de mégis úgy csináltam, hogy ne legyen ebből bajom, ha kellett, megmutattam, mit hogyan kell csinálni... De semmi. Mintha falnak beszéltem volna végig, a legtöbb amit kaptam cserébe, az egy gúnyos ordibálás, miszertint fogjam már fel, hogy ez őt nem érdekli. Itt mondtam azt, hogy akkor rendben, befejeztük, csinálja úgy, ahogy gondolja. Nem érdekel, ha bukik, nem érdekel, hogy rávette apánkat, írjon helyette néhányszor házit, mert ő "nem érti", nem érdekel, hogy folyamatosan hiányzik, hogy nem pótol... Én ezt elengedtem. Amit tudtam, megtettem, de nem kellett. Akkor legyen így, élje az életét, csináljon amit akar. Később saját bőrén fogja megtapasztalni, hogy jobb lett volna ezt másképp csinálni. Így pedig nem az én idegeim mennek tropára legalább.

Lehet neked nehezebb, de én azt mondom, tégy Te is így.