Miért van az, hogy gyerekoromban nem hiányzott a tesó, de most, hogy öregszem,30+ egyre inkább?

Szia. Nem tudom pontosan mi okozza ezt az érzést. Nekem van két fiatalabb testvérem. Kicsi korunkban állandóan veszekedtünk, nem engedtük egymást a játékainkba, mindenki a saját akaratát akarta érvényesíteni. Szüleink is mindig panaszkodtak ránk. Azt akarták hogy jó testvérek legyünk, hogy szeressük egymást, hogy tudjunk számítani egymásra ha ők már nem lesznek. Ahogy kezdett benőni a fejem lágya megpróbáltam felnőttként viselkedni a testvéreimmel is, csakhogy erre nem voltak nyitottak. Sokszor szándékosan túlfeszítették a húrt és addig provokáltak, amíg elfogyott az önmegtartóztatás és visszamentem a szintjükre veszeledni. El nem tudtam képzelni hogy ez valaha lesz jobb is, utáltam őket és el akartam költözni mondván hogy nem bírok egy fedél alatt élni velük. Ekkor olyan 16-18 éves lehettem. Aztán ahogy hugom is elkezdett kamaszodni már tudtunk rendesen beszélgetni, egyre többet. Olyan dolgokat is elmondott nekem amit másnak sem, még a bizalmas barátnőinek sem, megosztottuk a tapasztalatainkat fiúk terén is stb. Öcsémmel is jó már a viszonyom, de ezt nem tudom jobban körülírni. Nem olyan bensőséges mint hugommal de én abszolút pozitívnak élem meg. Szóval mint az elején említettem nem tudom pontosan mi vált ki belőled ilyen érzéseket, de ezeket azért írtam most le, mert szerintem van köze hozzá. Talán az idő teszi, vagy ahogy változik a személyiséged és a lelked.