Normális, hogy ennyire megviselnek ezek a régi dolgok? Hogyan tehetném túl magam rajta?

Miért a tesódat gyűlölöd? A húgod valószínűleg csak "árulkodós gyerek"-ként viselkedett,ilyen testvérharcok vannak szinte mindenhol.

Akiket okod lenne gyűlölni, azok a szüleidnek nem nevezhető nem mondom kik... akik gyereket vernek, ugyanazt érdemlik.

Menj el akkor pszichológushoz.

Vagy mondjuk oldd meg a problémáidat. Ahelyett, hogy a szobádban búslakodva sajnálod magad, lehetnének barátaid, akikkel szerezhetsz új élményeket. Persze ha jobb a nyavalygás, lelked rajta.

szerintem se a hugodra kellene mergesnek lenned, hanem a szuleidre, ha mar mindenkepp kell valaki, akire haragudhatsz. szerintem ebben benne van meg egy kicsit az is, hogy csak 16 vagy, es impulzivabban eled meg a dolgokat, mert kamasz vagy eppen.

szerintem probalj meg ezeken tul lepni, es nem a regi haragodat taplalni, mert annak semmi ertelme nincs.

Nálunk dettó ugyanez volt, csak én iskolában barátkoztam, de befelé forduló csendes gyerek voltam, így ők belőlük se volt valami sok.

Leköpdösött, lehülyézett, megrugdosott, én a sarokban sírtam, amiért megvertek a szülők, mert milyen példát mutatok drága hugicámnak?! De ha valamit tettem volna, akkor szíjjal hasítanak szét.

Én otthagytam őket a fenébe. Nyalják ki őt, engem meg felejtsenek el. Néha (évente 1-2x) beszélünk telefonon, akkor ott sírnak, hogy elszökik otthonról, több különböző pasija van, nem bírja befejezni az OKJ-t (8 általánosa van csak, 19 éves most), visszaszól, szemtelen, pénzt lop stb.

Mai napig nem tudják még mindig megkérdezni, hogy "veled egyébként mi van?". Nem, csak a húgom, mert végre 5 hónapja 1 OKJ-nál maradt! Úgy néz ki komoly kapcsolata lett! Stb.

Engem is irritált már a hangja is, szó szerint nem bírtam a szagát se (én valami brutális savnak éreztem), ha ő bement a szobába, akkor én kifordultam, mert ő is akkora hisztikirálynő volt, hogy 3 méterre álltunk egymástól és ordított sikítva, hogy meglöktem és beütötte a fejét!

A saját orrát a fürdőszoba tükrében addig ütötte, amíg el nem kezdett vérezni. Természetesen én húztam be neki ököllel, hát mi történt volna?

A távolság rengeteget segít és a barátok is :)

A múlt sérelmein egyedül akkor fogod tudni túltenni magad, ha megbocsájtasz nekik. Gondolj arra, hogy ők is csak emberek, ösztönlények. Szüleid viselkedése persze elég primitív, de azon kívül, hogy lassan leépíted az ilyen toxikus kapcsolatokat, nem nagyon tudsz velük mit kezdeni.

Ezen kívül szerezz új élményeket, barátokat, társakat. Ha vannak új dolgok az életedben, a régi sérelmek egyre távolabbinak fognak tűnni.