Mit tennétek a helyemben?

Az a helyzet, hogy 27 éves vagyok, a párommal 3 éve vagyok együtt, van egy hitelmentes autónk és szintén tehermentes, felújított lakásunk. Van egy 5 évvel idősebb bátyám, akinek 10 éves kapcsolata van, de nem jutottak eddig sehova. A testvéremék kezdetektől fogva nem kedvelték a párom, mivel ő egyedül annyit keres, mint ők ketten együtt (nem emiatt vagyok vele és nem vagyok eltartva!).

Bejelentettük anyumnak, hogy jön a baba, aki erre kicsit furán reagált, örült, de azon aggodalmaskodott, hogy mennyi pénzem lesz (őt támogatni...). Erre a párom azt mondta, hogy keres annyit, hogy eltartson minket (a családját), amit anyukám eléggé félreértett és megsértődött rajta. Ez a sztori persze eljutott tesómékhoz is, anyu szemszögéből és a tesóm azt írta anyumnak, hogy “még jó, hogy ő nem volt itthon, mert pofán verte volna a páromat”. Illetve megmondta neki, hogy nehogy merjen venni vagy csinálni nekünk (a babának) bármit is, cinikusan megjegyezve, hogy majd “eltart a párom”.

De ő ezt a mondatot úgy értette, hogy akármilyen nagyképűen is hangzik, nem vág majd minket földhöz a gyerek miatt kieső fizum, felesleges emiatt parázni.

Az teljesen kizárva, hogy beszéljem meg a tesómmal, ezek után, hogy kvázi “megtiltja” anyumnak, hogy nagymama legyen, én nem megyek hozzá kuncsorogni. Arról nem is beszélve, hogy a páromról mit mondott. Persze akkor jó lett volna a párom tudása és kapcsolatai, mikor tesóm majdnem szakított a barátnőjével és új munkahely kellett volna neki. Szó szerint ezt mondta “tudom, hogy nem vagyunk [a párommal] jóban, de nem tudna neki munkát szerezni?”...