Hogyan segítsek a testvéremnek?

Az a helyzet hogy mostanában egyre jobban aggódok a húgomért.

Alapvetően csendes lány, nehezen barátkozik és nyílik meg, sokan tartják "különcnek". Úgy látom nagyon magányos, főleg most hogy a legjobb barátnője, az egyetlen akit igazán szeretett elköltözik, látom rajta hogy megviseli.

A szüleim nem igazán törődnek vele, apa sokat dolgozik és ha itthon van akkor is általában csak ignorál minket, orvoshoz is csak akkor vinné a gyereket ha az már haldoklik. Az anyámnál pedig sokszor még egy 10 éves is érettebben gondolkodik, ráadásul besavanyodott és magányos, tényleg menthetetlenül negatív, mindenkit ellök magától akit csak tud, és ezt még élvezi is. Próbáltam neki segíteni de lehetetlen, komolyan élvezi ha másoknak rosszat okozhat és lehúzhatja őket a saját szintjére, és eszében sincs megváltozni. A testvéremet csak hátráltatja, napi szinten mond neki olyanokat hogy milyen idióta, sosem lesz belőle semmi, és ezek még a szép jelzők voltak, ha iszik akkor még rosszabb tud lenni. Konkrétan megölik ennek a lánynak minden álmát, nem csoda hogy néha neki is vannak dühkitörései vagy hogy nem érdekli a tanulás, hiába biztatom mégis kezdi elhinni hogy semmire sem jó, fáj látni ahogy szép lassan eltűnik az életkedve.

Nekem az a szerencsém hogy kiskorom óta nagy a tudásszomjam és kíváncsiságom, tanulni mindig szerettem és az ölembe hullottak a lehetőségek is. És ez a másik ami miatt aggódok, ha minden jól megy akkor egy év múlva külföldre mennék egyetemre, de félek őt így itt hagyni, főleg a felvételik és gimnázium előtt, kell valaki aki motiválja és segít neki. Ráadásul szinte legjobb barátnőkké nőttük ki magunkat az évek alatt, nincsenek titkaink és látom hogy ragaszkodik hozzám akkor is ha nem akarja mutatni, nekem is ő az egyik legfontosabb személy az életemben. Rengeteg potenciál lenne benne, szeretném ha jó élete lenne, amihez hozzátartozik egy jó szakma amit szeret, de ha nem tanul és nem érdekli semmi akkor nem tudom mi lesz így vele. És jó lenne az is ha ismerkedne és barátkozna, de sportolni sem akar eljárni, nincs kedve semmihez hiába noszogatom.

Lehet hogy túlreagálom de tényleg nagyon fáj ez az egész, mostanában sokat gondolkozok azon hogy mi legyen, merre menjek tovább hogy mindenkinek jó legyen. Ti mit tennétek a helyemben, hogyan segítenétek neki?