Miért ilyen szívtelen a bátyám? Vagy én lennék élősködő?

A bátyám már évek óta külföldön dolgozik. Azóta annyi pénz össze tudott szedni, hogy vett magának tavaly nyáron egy szép, 2 fürdős, 4 hálószobás+nappalis házat Pest mellett. Mutatott róla akkor képeket. Minket (engem és anyukámat) nem enged oda, csak most Karácsonykor voltunk ott először, amikor hazajött, és meghívott. Mutatta, hogy milyen szépen fel van díszítve a ház, eldicsekedett az új kocsijával is. Én anyukámmal egy keleti kisvárosban élek, a megyeszékhelytől 40 km-re. Apukám sajnos meghalt pár éve. Munka erre ugye nem sok van, anyukám rokkantnyugdíjat kap, de amúgy tudna dolgozni, csak így nem veszik fel. Én szerencsére dolgozok, minimálbéren keresek. Viszont van diplomám, amivel Pesten napok alatt találnék a mostaninál 4-szer többet fizető állást. Csak hát nincs semmi megtakarításunk, hónapról hónapra élünk, így albérletet sem tudnék találni, még felutazni sem nagyon van pénzünk. Az egyedüli megoldás az lenne, ha a bátyám engedné, hogy odaköltözzek/odaköltözzünk legfeljebb egy pár hétig, amíg magamtól talpra állok. Aztán kivennék egy kis albérletet, de akár neki is fizetnék az ott lakásért az első fizetésemtől kezdve, de nem engedi. Kulcsot sem adott nekünk. A postaládáját is egy haverja üríti, a füvet is ő fogja vágni, persze fizet neki. Nem tudom, hogy mitől lett ilyen kirekesztő, amíg nálunk lakott nagyon rokonszenves volt, gondolom a sok pénz kihozta az igazi énjét. Pedig ő is a családja segítségével tudott továbbtanulni, a szüleim mindenben támogatták, aztán szerencsével kijutott külföldre. Volt egy barátnője, de szakítottak, tudtommal nem tervezi a haza költözést, úgyhogy csak ott fog állni üresen az a nagy ház. Biztosan írni fogjátok majd, hogy nem nekünk vette, mi közünk hozzá, hogy neki mije van...stb. De szerintem, ha valaki ennyire elfelejti a rokonait, az már szívtelenségre utal.