Milyen egy jó testvéri kapcsolat?

A változás nem biztos, hogy olyan szörnyű lesz, mint amilyennek te leírod. A találkozások, beszélgetések ritkulása nem jelenti feltétlenül azt, hogy a minőségnek, a mélységnek is romlania kell.

Nézd, te 22 évesen is elég fiatal vagy még. Ezt ne sértésként értelmezd, csupán azt akarom mondani, hogy rengeteget fogsz változni, és az életed igazán meghatározó, téged formáló időszakai még előtted állnak. A testvéreid pedig nálad is fiatalabbak, mindenki más életszakaszban van, folyamatosan változtok, mindannyian, így hol az egyikkel, hol a másikkal lehet könnyebben megtalálni a hangot. Amikor már mindenki "felnőtt" lesz, önálló élettel, akkor érdemes megnézni a dolgokat, és értékelni, jó-e a kapcsolatotok.

Mi ketten vagyunk öcsémmel. Kiskorunkban mindig idegesítettük egymást. Aztán ahogy 12-13 éves lett (5 évvel vagyok idősebb), elkezdtek közös témáink lenni. Általában vagy zenéket hallgattunk, vagy hülye videókat néztünk, de volt, hogy nyári szünetben végignéztük a Family Guy összes évadát. Nem lógtunk állandóan egymáson, de volt, hogy egész nap elvoltunk együtt. Most, hogy komolyabb párom lett, bár nem tudok annyi időt szakítani rá, de próbálom vele tartani a kapcsolatot (pl. ugyanúgy mutatjuk egymásnak a hülyeséget, csak mondjuk facen, vagy este leülünk megnézni egy-egy videót). Az a jó az ilyen testvéri kapcsolatban, hogy nem kell sok időt együtt tölteni, hogy egymásra találjatok. Mondjuk egy személyes példa, amikor párommal jövünk haza vacsorázni, egyből leülünk, de amint egy olyan szó vagy téma elhangzik, ami az öcsémmel kettőnknek jelent valamit, már megy az összenézés, mosolygás vagy nevetgélés.

Ha mindkettőtöknek (hármótoknak stb.) jelent valamit, akkor ez megmarad így, csak fogadd el, hogy mindenki változik. :)