Kilástalan vagyok folyton az kérdezem hogy hol rontottam el. Az öcsémmel lehet a baj vagy velem?

Az öcsémet már 19 éves korom óta én nevelem. Én most vagyok 25 éves ő meg 15 és olyan szinten megutált, hogy néha csak feladnám ezt az egészet, de tudom, hogy a testvérem csak rám számíthat. Apukánk meghalt mikor az öcsém volt nyolc éves, rá egy évvel pedig anyu lelécelt magamra hagyva a tesómmal. Már az elején se volt könnyű, de most, hogy belépett a tini korszakba kezelhetetlen. Szerencsére bejutott egy jó gimnáziumba, de onnan ki is rúgták mivel verekedett. Már többször is próbáltam beszélni vele, de hatástalan folyton csak kritizál és nem enged az "igazából". Már a barátaival is beszéltem, hogy egy kicsit hassanak rá, de ők is azt mondták, hogy teljesen elhidegült tőlük, egyedül egy lánnyal tartja a kapcsolatot, akit tegnapig nem is ismertem. Hat óráig dolgoztam, hét órára jöttem haza beugrottam a mekibe, hogy egy kicsit meglepjem, de mikor hazaértem egy lánnyal volt. Nem csináltam belőle problémát, sőt örültem neki, aranyos kedves lánynak tűnt, meg is kérdeztem, hogy velünk marad vacsorára, mire az öcsém bedühödött majd mondta, hogy ne játszam el a törödő anyát mert egyik se vagyok. Kiakadtam, hogy más előtt is így beszél velem. Elmondtam neki, hogy szinte én neveltem fel és, hogy az egész család nem támogat, egyedül rám számíthat erre meg így bánik velem? Mondtam hogyha így folytatja leveszem róla a kezem, mert már tényleg sok ez nekem, nem vagyok szülő tényleg nem, de én mindig előre tettem őt, vele foglalkoztam, hogy neki jó legyen! Hogyan hathatnék rá? Egyszerűen tanácstalan vagyok. Rokonokra nem számíthatok, ők le se sz3rnak, és konkrétan mindenki a világ másik táján van.