Hogy álljak a húgomhoz, ha ilyen negatív véleménnyel van rólam?

A szüleink meghaltak, a húgom 21 éves, én 23.

A házunk két szintes, az alsó szint egy külön álló rész, amit nagymamám gyerekkori barátnője bérelt ki először vagy 50 éve, és ők gyakorlatilag 50 éve bérlik a földszintet tőlünk.

Van egy velünk egykorú lányuk (20 éves) akivel gyerekkorunk óta jóba vagyok/vagyunk, és ő a húgom legjobb barátnője amióta megszülettek.

A húgom is, és a barátnője is mindig nagyon kedvesek hozzám.

A húgom egyetemre jár, és nemrég kezdett el dolgozni, én 3 éve dolgozok, és azóta tartom fenn a házat, és az utóbbi években a húgomat is eltartottam.

A barátnőjével volt "köztünk valami", közel kerültünk egymáshoz,bár sosem feküdtünk le.Aztán nem lett semmi, neki más tetszett, így éltük tovább az életünket.(nekem kicsit rosszul esett, de hamar túltettem magam)

Mostanában újra kezdünk jóba lenni, de félek,hogy megint "összetöri a szívem", ezért távolságtartó vagyok, talán kicsit elutasító is.(mindig ő keres, ő érdeklődik elsősorban felőlem, ő ír üzenetet, ő vesz nekem apróságokat a boltból)

Szégyellem, és nem vagyok rá büszke, mert gyerekes, és inkább kislányos mintsem "férfias", de még a nyár folyamán egyszer a húgom gépéhez ültem, és be volt jelentkezve a facebookjába. "Trollkodni" akartam, de aztán beleolvastam a barátnőjével való közös beszélgetésbe, pontosabban rákerestem a saját nevemre az üzenetváltásaik között, mert az érdekelt, hogy a barátnője mit mond neki rólam.

Sajnos nem sok jót olvastam magamról, sőt rengeteg negatív kritikával illettek, a húgom például többször is pedzegette, hogy mekkora "pancser" vagyok.Volt amiben igaza volt, voltak régi azóta megbeszélt sérelmek, de rengeteg olyat olvastam ami nem volt sem indokolt, sem jogos.

A barátnője is butának titulált többször, amiben van annyi,hogy valóban nem vagyok egy Einstein, de talpraesett vagyok az életben, és ezzel jutok előre ameddig lehet.Pl. én büszke vagyok rá,hogy fenntartok egy családi házat 23 évesen.

Mindenesetre a beszélgetés elolvasása napokig depresszióba taszított.

Aztán ezen is túltettem magam, de a napokban hallottam, amint a másik szobában kibeszélnek, és megint tök indokolatlanul, teljesen hülyének néznek, és szégyen nem szégyen, de anyukám halála óta tegnap sírtam is emiatt, leírhatatlanul fájt amiket mondtak.

Mindeközben én úgy érzem,hogy szinte mindent megteszek a húgomért, kocsival viszem ha kell, nem kérek érte semmit, eltartottam, és részben most is eltartom.

Ő végzi a házimunka javát, amit talán nem becsülök meg annyira.

Szintén a hibáim közé tartozik,hogy felróttam már neki,hogy én tartom el, nem is egyszer.(régebben)

Vannak még dolgok amikben nincs igazam, nem vagyok egy superman, aki fenntartja a házat, eltartja a testvérét, és ezért él, rengeteg hibám is van, de akkor sem értem meg,hogy miért beszél rólam így a hátam mögött.

A legjobb barátom rövid ideig együtt volt a húgommal, mígnem a húgom kihajította, és a barátom azóta nem kedveli őt, volt már,hogy előttem becsmérelte, és nem hagytam, végig sem hallgattam mikor már úgy beszélt róla.Pedig nekem is a legjobb barátom mondta, és én is mondhattam volna rosszakat a húgomról neki, de nem.

Nem akarok odaállni, hogy elolvastam a beszélgetést, meg hallottam ezt-azt, úgyis ő sértődne meg, de nem tudom mit tehetnék?