Hagynom kellene a testvéremet a sorsára?

Kiskorunkban nagyon eltávolodtunk egymástól. Ő fiatalon elkezdett kocsmázni és az ott megismert barátait a tanulás elé helyezni. Nekem nem sok barátom volt, visszahúzódó voltam. Mondtam neki, hogy hadd menjek vele néha, de szerinte ciki vagyok és nem szeretne velem mutatkozni. Én erős gimiben voltam kitűnő, ő szakközépben bukott meg, majd éppen meglett érettségivel elkezdett szakmát tanulni. Sajnos a szüleink nem támogadtak egyikünket sem. Egyetem csak albérlettel jöhetett volna szóba, amit nem akartak fizetni. Így gondoltam, hogy a sarkamra állok. Nem jelentkeztem sehova, hanem elkezdtem szakmát tanulni, közben diákmunkával fél év alatt összeszedtem egy kis pénzt és kijöttem külföldre. Közben testvéremnek is elkezdte ugyan azt a szakmát tanulni. A megszokott nagy elvárosoknak kõszönhetően ebben az új osztályban én voltam a legjobb, ha kitűnő vagy, akkor nem kell tandíjat fizetni. Így én ingyenesen jártam. Testvéremnek az egész tandíjat fizetnie kellett. Nem bírta a tanulást és otthagyta a sulit. Egy évet volt otthon, majd beiratkozott egy új szakmára, de azt is otthagyta, így jött a harmadik és most a negyedik amit el kar kezdeni. Én külföldön dolgoztam 2 évet, összeszedtem annyi pénzt, hogy most részmunkaidőben dolgozok és mellette tanulok. Szeretném az egyetemet is elkezdeni jövőre.

Mindeközben próbáltam tesómat ösztönözni, hogy tanuljon vagy keressen munkát de nem. Így, hogy az előző szakmát 3 hónap után otthagyta, így otthon, illetve a kocsmában volt végig. Persze nem elégedett a sorsával. Szeretne pénzt keresni, mert mindig az aktuális barátjai tartják el és adnak neki költőpénzt. Idáig a szüleimet hibáztatta. Felajánlottam, hogy jöjjön ki hozzám 3 hónapra. Itt tanulhatná a nyelvet és könnyebben találna munkát. Kijött, de már azért leteremtett ha előtte beszélek a párommal (nem magyar) angolul. Mondtam, hogy fizetek neki nyelviskolát, de az első nap nem akart felkelni, mert nem tudott aludni az éjszaka és fáradt. Egész héten ez ment, végül szóltam a nyelvsulinak, hogy ne várják. Felajánlottam, hogy tanítom, de a 'majd' volt a válasz. Most otthon van, elvileg szeptembertől szeretne egy tanfolyamra menni, de eddig még nem intézett ezért semmit. 23 éves, nem kamasz már. Úgy érzem, hogy én mindent megpróbáltam, de mégis aggódok, hogy milyen élete lesz így?