A húgom teljesen megbolondult, lázad, mivel lehetne leállítani?

Igen, és mi az oka!, amiért idáig jutott?

Normális, szerető családban ilyen nincs, és te nem rakhatod ki, szép is lenne.

Aheéyett, hogy segíteni próbálnátok, leribncozzátok, és társai.

Ültetek már le vele beszélgetni, emberi módon? Mert az összeveszés is gondolom olyan volt, hogy neki kss a neve, mert egy kis szaros, anyád meg az isten.

Ahelyett, hogy kidobnátok, inkább próbáljátok megkeresni az okát, amiért így elzüllött.

Ha esetleg pest környékiek vagytok; magadert.hu. A honlapon vannak jó írások, segíthetnek.

Egyébként nekem nagyin durva kamaszkorom volt (megvolt a miértje, de az most hosszú lenne), és mégis ember lett belőlem. Ez most persze nem azt jelenti, hogy nem rejt magában veszélyeket a kamaszkori kallódás. Lehet baj. De nem feltétlenül predesztinálja hogy egy drogos prosti lesz belőle. A tiltás ilyenkor már csak olaj a tűzre. Beszélgetni kell, de nem úgy, hogy akkor mi most beszélgetni fogunk. Egy kamasz lelke halmozottan sérülékeny és ha nincs csatorna a két fél között, nincs bizalom, akkor kész. De a híd az nem épül magától, azt építeni kell és egy gyerektől ne várjatok racionalitást.

Sok sikert!

Tisztelt@14-15! Én őszintén mondom komolyan csak segíteni akartam csupán! Mert semmi rosszat nem írtam a húgárol.

Nehogy félreértés legyen. Nem haragszok rád csak le írom hogy vannak akik jó szándékú emberek és segíteni akarnak/akarunk a kérdezőnek.

De ennél többet nem tehetünk mi sem.

Remélem meg fogadja a jó tanácsokat és valahogy meg gyógyul a kislány mert így nem lesz jó vége.

Az, hogy milyen felnőtt lesz belőle, te biztosan nem tudod megítélni!!! Már csak azért sem, mert nem fogod fel, hogy különböző emberek, különbözőképpen dolgozzák fel a traumákat. A veszekedésen te túlléptél, én nem.

Minket totál másképp kezeltek a szüleink a tesómmal, ráadásul ő ha kritikát kapott, leszarta, én meg a szívemre vettem. nekem azóta is gyomorgörcsöm van, ha hívnak, mennem kell hozzájuk, stb, tesóm meg tök boldog velük meg stb. Teljesen mások vagyunk.

Én azért nem mondanék le róla, sőőőt!!!! valahogy meg kell élnie ezt most. Vagy támogatod, félrehívod egy testvéri csevejre...stb, vagy a szüleid mellé állsz és teljesen elveszíted a testvéred. Nekem az utóbbi lett.