Miért viselkedik így velem a testvérem?

Amikor csak ketten vagyunk, akkor általában nagyon jófej és mindig sokat nevetünk együtt. Amikor családban vagyunk akkor is így van, bár nem mindig. De ha például ismerősökkel, barátokkal vagyunk, akkor folyton megaláz engem és én leszek az állandó humorforrás. Van egy család akikkel jóban vagyunk és gyakran utazunk velük valahova és ott már annyira szétcseszegetnek, hogy sírni tudnék. Az apukám persze úgy tesz,mintha meg se hallaná (a szüleim elváltak és az előbb említett családdal apukámmal szoktunk lenni.) Pedig nem vagyok csúnya,intelligens vagyok, mégis idiótaként vagyok feltüntetve. Minden alkalommal annyira megbánt,mikor így megváltozik, hogy nem is tudok visszaszólni neki. Pedig amikor kedves velem akkor nagyon szeretem, de ha bunkó akkor néha esküszöm azt kívánom, hogy bárcsak meg se született volna. Mit tudok csinálni? Próbáltam már beszélni vele,de akkor úgy tesz, mintha nem értené, hogy miről beszélek.