Meghalt a testvérem hogy dolgozhatnám fel?
1 hete történt,hogy a testvérem meghalt,és annyira rosszul érzem magam mert nagyon szerettem őt.Folyton sírok,tanulás rovására is megy,nem tudok koncentrálni a dolgokra(iskola),bezárkózok és úgy sírok otthon,már enni sincs kedvem.Semmihez sem őszintén,és mondta az egyik barátom hogy ez nem normális,de én nem tudok mit csinálni.Így gyászolok,lehet nem normális de nem tudok mit csinálni.
Nélküle nem jó mindent együtt csináltunk,számíthattunk egymásra bármi legyen és nem tudom fel dolgozni,hogy már nem látom őt,nem lesz mellettem vagy nem szórakozunk,hiányzik hogy viccet mesél,megnevettet engem és én őt,sokszor csak én tudtam őt felvidítani ha szomorú volt,megnyugtatni és fordítva,nem tudom elfogadni hogy meghalt.Tudom nem lehet vissza hozni vagy valami.Nem tudom elfogadni hogy meghalt mèg hozzá fiatalon
Ő 20/L Én 18/L
Őszinte részvétem.
De, teljesen normális, ami veled történik. Időt és lehetőséget kell magadnak biztosítani a gyászhoz. A családodat keresd, velük együtt emlékezzetek rá és kapaszkodjatok egymásba. Jó ötlet lenne az is, ha most picit nem mennél suliba (bár a héten kezdődik a tavaszi, de ha nem állsz készen, utána is hagyd ki).
Őszinte részvétem.
Ne siettesd, éld meg a gyászodat. Ez teljesen normális, egy hét nagyon kevés idő a feldolgozásra (nem véletlenül létezik a gyászév fogalma). Próbáld teljesíteni a minimumot tanulás és egyéb területeken, tartsd magad amennyire bírod, de engedd meg magadnak, hogy most ki legyél készülve.
Nagyon sajnálom. :(
Részvétem. Az idő múlásával könyebb lesz, ez most természetes.
Beszélj róla a családdal, legyetek együtt.
#3
Nagyon sajnállak, hogy még trollkodni sem tudsz, egy troll ilyen kérdésekhez nem szokott írni.
De nyilván ez volt a celod, hogy valaki foglalkozzon veled. Elérted, de rwmélem én vagyok az utolsó a szánalmas eletedben, aki pár percet forditott rad.
Szia,
Nagyon szomorú dolog történt veletek.
Nem könnyű feldolgozni. Még bármit írni is segítségül nehéz dolog. Igazán sajnállak.
Amit néha-néha megtehetsz, hogy egy kicsit felszabadítsd magad a feszültségből, hogy:
Körülnézel ott, ahol éppen vagy, és keresel olyan dolgokat, amik NEM emlékeztetnek a testvéredre.
Nem lesz könnyű, de ha megcsinálod, akkor az ezen a szomorú eseményen lerögzült figyelmed kicsit fel fog tudni szabadulni, és jobb lesz számodra - elviselhetőbb.
Őszinte részvétem :(
Sajnálom, és hidd el így sokkal jobb, mert kisírod magadból a fájdalmat, stresszt, feszültséget.
Az én szüleim december elején haltak meg, és egyáltalán nem tudtam sírni, beszélni róla, meg főleg nem. 2 hónapig voltam otthon betegállományba. Ez a másik véglet, és ez sokkal rosszabb, mert minden belül marad.. azt javaslom keress egy pszihologust.De mindenek előtt, hagyj saját magadnak időt, és legyél magaddal türelmes, azt tedd amit érzel, hogy jó neked. Csak ez a fontos. Fel a fejjel, és hidd el, tényleg közhely, de idővel elviselhetőbb lesz :)
Részvétem.
A gyász teljesen normális dolog.
Én is sokszor gyászoltam már (nem testvért, de egyéb közeli hozzátartózót vagy jóbarátott); és teljes bizonyossággal mondom: Teljes vigasztalás csak Isten adhat.
Azt is tudjad: a vigasztalódáshoz idő kell. Mindenki másképp gyászol, de általában a fájdalom fokozatosan múlik el, hónapok alatt.
Más hozzászólókkal ellentétben én a pszichológust egyáltalán nem javaslom.
Velük csak rossz tapasztalatom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!