Kinek a dolga megálljt parancsolni egy ilyen embernek?

A testvéremről van szó. Huszonéves, még otthon lakik a szüleinknél a gyerekével, dolgozik kisgyerek mellett. A gyerekét lényegében 70%-ban a szüleink, 20%-ban az apja, és csak 10%-ban ő neveli. Fél évente új pasija van, de senkit nem tűr meg maga mellett. Mindenkivel folyton veszekszik. Engem gyerekkorom óta terrorizált, egy borzalom volt a gyerekkorom mellette, pedig idősebb vagyok nála, de a szüleink gyakran őt védték, mikor bántott. Most a pasijait terrorizálja, de már a szüleimen is teljesen uralkodik. Azzal fenyeget mindenkit, hogy nem látják többet a gyereket. A pasijait sakkban tartja, fogalmam sincs, hogyan, de mindig kifogja az olyanokat, akik pénzelik és mindent eltűrnek neki, mindenki felett főnökösködik és mindenkit bírál, miközben olyan múltja van, ami mellett megszólalnia nem lenne szabad. Engem is oszt, "mit értem én el, ami miatt ne hülyézhetne le engem" alapon. A gyerek apját lassan a sírba viszi, még abba is beleköt, hogy milyen színű pulcsi van a gyereken. Én akárhányszor hazalátogatok, anyám folyton a testvéremet szidja, majd ha én szólok a testvéremnek, hogy kicsit vegyen vissza, anyám szemtől szembe meg őt védi. Apám még az, aki látja, hogy elfajulnak a dolgok, de csak néha szól bármit is.

Nálam most ott telt be a pohár, hogy anyám számon kért, miért nem vettem a gyereknek névnapi ajándékot is, mikor így is vagy 15 ezer ft-ban volt a gyerek a hónapban az egyéb ünnepek miatt. Szerinte szégyen, hogy nem köszöntöttem fel. Aztán meg megkaptam a testvéremtől, mikor osztotta a gyerek apját, én meg megvédtem őt (előjött belőlem a gyerekkori énem, akit folyton ugyanígy bántott), hogy én olyan hülye vagyok, hogy szerinte még egy ilyen nincs. Mikor szóltam neki, hogy velem ne akassza össze a bajszát, csak tovább ócsárolt. Kinek a dolga leállítani őt? Még az új pasija is nekünk panaszkodik rá, milyen elviselhetetlen, folyton veszekednek.