Hogyan tudnám elfogadni, vagy mondjam el szüleimnek mit érzek?

Ketten vagyunk testvérek, régebben jó volt a kapcsolatom öcsémmel, de ahogy nőtt egyre hülyébb lett. Néha csinálgat dolgokat, de általában az jellemzi, hogy ül a szobájában, játszik, vagy bulizik. Természetesen mindezt szüleim kontójára, de cserébe még csak nem is segít otthon semmibe.

Szüleim kidobni nyilván nem akarják, a pénzcsapot elzárták párszor, na olyankor kezdődött az igazi buli. Például anyánk egyik barátnőjétől kért sunyiba pénzt, két gyerekét egyedül nevelő nagyon kedves nőről van szó, akinek persze nem adta meg a tartozást, a nő nálam érdeklődött végül, hogy tesóm miért ignorálja. Vagy anyám pár cuccát adta el.

Tehát így semmibe veszi mások érzéseit, tulajdonát, úgy általában csak a saját jóléte érdekli.

Szüleim egy ideig próbáltak rá hatni, nagy veszekedések voltak, de ha megvontak tőle mindent, akkor csak aljasabb eszközökhöz nyúlt, nagyon el tudja játszani idegenek előtt, hogy ő amúgy jó fiú. És mindezt teljes természetességgel.

Most már beletörődtek, megadják neki a minimumot, ami kell csak ne csináljon semmi hülyeséget.

Én mióta ennyire gyökér próbálok tudomást nem venni róla, de anyám próbálja erőltetni a családi egységet, testvéred mégis, stb. dolgot. Ja persze az én rovásomra, mi.

Az a baj, hogyha kritizálom tesómat, vagy szólok, hogy ez engem zavar, akkor én vagyok a szemét. Most már teljesen vakok a hülyeségeire.

Előre nyomaszt a húsvét is, hogy majd megint úgy fog ott járkálni (a frissen mosott padlón cipőben, mert ő úr), mintha kemény munkában lenne elfáradva, sóhajtozva, hogy megint mi lesz a kaja, komolyan iszonyú irritáló, közben beszólogat anyámnak, hogy miért nincsen kivasalva a bulis inge. Egy pozitív emlékem van tőle az elmúlt évekből, miatta szoktam le a dohányzásról, amikor otthon voltam két hétig nyaralni (és segíteni), mert csak azért jött oda hozzám napjában 10x, hogy cigit tarháljon. Két perce van tőlük a dohányüzlet, amikor mondtam neki miért nem vesz cigit "nincsen kedvem kimenni", na itt küldtem el a pcsába. És mindezt a lehető legnagyobb természetességgel, ő ilyen, így kell elfogadni.

Hu elnézést hosszú lett, de ki kellett magamból írni, komolyan az felidegesít, ha rágondolok. Ti az ilyet hogy véditek ki, vagy hogyan tudjátok elfogadni, akiknek hasonló van? Köszönöm a válaszokat.