Mit csináljunk, ha a testvérünk mindent félbehagy és elvárja, hogy a szülei, nagyszülei tartsák el?

Nekem csak a mostohatestvérem, de olyan, mint egy rendes testvér.

Én 26 éves vagyok, ő 25.

Három egyetemet kezdett el, a leghosszabb idő, ameddig maradt, az az első vizsgaidőszak vége volt. Hol az volt a baj, hogy "nehéz", hol az, hogy nem is érdekli. A napjai abból állnak, hogy felkel 10-11 körül, elmegy edzeni, megebédel valahol, délután pedig vagy játszik otthon, vagy a haverjaival van, kocsikázik/motorozik, utána megint elmegy edzeni. Este pedig megy bulizni. És ebből áll az élete.

A családjában is mindenki legalább egy egyetemet elvégzett, szóval nem azt látta, hogy azzal sokat lehet elérni, hogy egész délután xboxozik. Mindent a szülei, nagyszülei fizetnek neki, a bulikat, utazásokat, új ruhákat (amikkel tele van a lakás), a számlákat... Anya férje meg nekünk panaszkodik, hogy semmi nem érdekli a fiát és hiába próbálja rávenni, hogy csináljon valamit, eredménytelen. A nagyszülei pedig szinte védik, hogy jaj még fiatal, lesz elég ideje dolgozni és hogy inkább találja ki, mit szeretne elérni és úgy tanuljon tovább, ne kényszerből. Csak szerintem baromi ciki, hogy 25 éves létére még gimis bulikba is jár, és egy szelet csokit nem bírna megvenni egyedül...

Már próbáltunk vele beszélni (én, a nővére, az apja), hogy ez így nem jó, nem élhet élete végéig úgy, mint egy bulizós kamasz, és akkor mintha meg is értette volna ezt, de folytatja ugyanúgy. Csak ez azért aggasztó, mert a nagyszülei sem élnek örökké és ha mondjuk ott lesz 35-40 évesen munka és képzettség nélkül, akkor fogalmunk sincs, mit fog tenni..