Szerintetek hogyan álljak/ álljunk hozzá ezekhez a dolgokhoz?

Iszonyú hosszú és bonyolult történet és ráadásul nem mai.Akinek lesz türelme elolvasni, annak hálásan köszönöm! 😉

Szóval....

Ausztriában élek a férjemmel, már van 1 kisfiunk is. Pár évvel ezelőtt kitalálta az öcsém, hogy megpróbálna elhelyezkedni ő is külföldön. Persze mi egyből segítettünk, önéletrajzot írtam neki, befogadtuk, eltartottuk.

Nem beszél németül. Egy autómosós cég felvette tekintettel a gyakorlatára és arra, hogy a próba napján 2 komplett autót csinált meg kifogástalanul. Eljárt dolgozni, nem is volt gond jó ideig. Aztán kitalálta, hogy ebben akkora pénz van, hogy csinálni kell nekünk is egy ilyen céget. Mi adjuk a pénzt, ő a tudást. Megállapodtunk, de papírt nem írtunk, mégis csak tesók vagyunk meg egy család. A megállapodás részét képezte, hogy a férjem lesz a vállakozó,felmondott emiatt a munkahelyén, a tesóm a szakember. Az első időkben heti 20 órára jelentjük be, de minden költségét mi álljuk továbbra is. Kapott fizetést és nem kellett semmiért fizetnie, a férjemmel 1 autóval jártak dolgozni, amit én tankoltam. Ahhoz, hogy elindítsuk a céget és minden eszköz és takarítószer rendelkezésre álljon, összesen 13.000 euróra volt szükség. Ezt mi adtunk a férjemmel. Megtakarítás, lekötött pénz és hitel formájában.

Reggeltől estig a mosóban voltak, néha volt munka, de sokszor napokig semmi.2 hónap elteltével egy este aztán a tesóm letette a konyhapultra a lakáskulcsot, hogy ő megy. Ez a cég szar, nem megy, neki nem elég a pénze, amit kap, itt nem lehet szórakozni járni, mi olyanok vagyunk, mint a nyugdíjasok, unalmas minden. És tényleg elment. Pár nap múlva hívott az anyukám, hogy mi folyt nálunk, az öcsém egy idegroncs, azt állítja, hogy nem volt mit ennie, hogy neki kellett venni, ha enni akart ( a férjem vásárolt mindennap, abból a kevésből, amit naponta kaptak a munkáért. ) Állítása szerint a férjem sikkasztotta a pénzt, magának több pénzt utalt, mint neki. A férjem munkaidőben aludt, vagy egész nap telefonált. És mi nem engedtünk neki semmit csinálni, csak a szobájában lehetett, miután hazaért. Szerinte neki jár még pénz az cég eredményből.

Természetesen a szüleim anélkül hitték el minden szavát, hogy engem, vagy minket megkérdeztek volna, és ez a rákérdezés is inkább a fejem leüvöltése volt. A testvérem komplett új szobabútort kapott, amikor megérkezett hozzánk. Bejelentés nélkül jöttek barátai pár napokra nálunk lakni. Én etettem mindenkit, a tesómnak plusz pénzt adtam a férjem tudta nélkül, mert nem volt elég soha a fizetése.A cigin és a saját autójának a tankolásán kívül mindent én fizettem.Ha mentünk valahová, őt is vittük, ha magunknak vettem valamit, ő is választhatott bármit. Mi vittük haza a cuccait, mert ő hozzánk többet nem jön. Ekkor tálaltunk a táskái alatt egy gázpisztolyt és füvet. Anyáméknál kérdőre vontam, természetesen neki adtak igazat, hogy ez normális. A férjemet távozásra szólította fel, apám állt közéjük. Azóta a céget bezártuk, mert terhes lettem és fix fizetésre van szükség, hogy megéljünk. Elúszott a 13.000 euró, illetve még 9000 euró mínuszban zárt a cég. Fizetjük a hitelt, amit lehet, próbáljuk eladni.

A szüleim közben megtudták a történet másik felét is, nem röstelltem bemutatni a számokat úgy a cégről, mint a háztartásról. Kicsit ledöbbent mindenki. Mégse én vagyok a legszemetebb testvér.

Az öcsém azóta ismét Ausztriában dolgozik folyamatosan tömni akarja a gyereknek a pénzt, amit nem fogadhatok el.

A szüleim békítenének, de nem nagyon lehet. Nekem a testvérem,nem tudok mit csinálni, de a férjemet nem kényszerítem semmire. Mocskos dolgokat hazudott róla, hogy magát kimossa, hogy miért hagyott minket ekkora szarban. Sajnos se a tesóm, se a szüleim nem fogják fel, hogy mit tett, mi történt. Felejtsük el, nem lehet a múltban élni- így ők.

Sakkozunk a pénzzel, még mindig jönnek céggel kapcsolatos fizetni valók, próbálunk túljutni ezen. Anyagilag. Mert érzelmileg ezt nem tudjunk feldolgozni. Megint jön a karácsony, de már rosszul vagyok az egésztől.

Szóval? Szerintetek hogyan kell hozzáállni egy ilyen esethez?

Karácsonytól függetlenül is.

Köszönöm a segítő válaszokat!