Lehet barátok s család nélkül boldogulni?

Utolsó, itt nem arról van szó, hogy ott vannak az adott személyek (család pl.) és nem jössz ki velük, vagy utálod őket és ezért "visszahúznak".

Hanem általánosságban az a kérdés, hogy lehet-e boldogulni az életben barátok és család nélkül.

Én erre írtam, hogy "lehet, csak nem érdemes".

Ugyanis fontos, hogy ezeket megoszd valakivel, akár egy az egyben, akár csak szavakkal.

Ha nincs kivel megosztanod őket ( így vagy úgy), mi értelme az egésznek? Nem tudok most túl jól fogalmazni, meg annyira átgondolni a dolgokat (khmpárspanglimárelpöppentődöttkhmmmm) de ha nincs senkid, tényleg senkid, az öngyilkosság. Hacsak nem tartozol az embereknek abba a kb. 1 százalékába, aki valóban képes erre az életmódra és valóban boldog is így (és sokan mondját, h mennyire ki*aszottul boldogok, a kilencven százalékuk tuti hazudik....)

Ez karakterfüggő, hogy lehet -e.

A magányt az ember nem bírja ki hosszútávon, viszont ha szereted az egyedüllétet akkor sokkal jobb lehet neked egyedül.

Ha társaságra vágysz akkor ne felejtsd el, hogy a okos kutyánál nincs is jobb társ.

Kutya nem fog hátba szúrni...

Az ember nem társas lény csak bele van kényszerítve a városi és más életre.

Szerintem ez nagyon személyiség függő. A legtöbb embernek nem, de ha benned felmerült ez a kérdés, akkor te valószínűleg nem, különben nem érdekelne/zavarna annyira a téma, hogy foglalkozz vele.

Attól is függ, hogy a család miért kerül ki a képből. 1. Rossz a család, lehúz visszazúz.

2. Jó a család, de annyira depressziós (vagy?), hogy nem tudsz jó kapcsolatot fenntartani, nem akarsz.

3. Ilyen ne legyen, de esetleg nincs élő családtagnak számító rokon.

Ha depresszió miatt van az egész, vagy visszahúzódó személyiség miatt. Akkor életmódot kell változtatni. Ki kell mozdulni. Rendszeresen sportolni járni, felkeresni régi barátokat, ha voltak. Ha nem olyan közösségekbe járni ahol hasonló az érdeklődési kör. Mozgást szerető személy túra klub, énekelni - énekkar, tán, stb...

Nyitottá kell válni.

Amúgy meg valószínűleg lehet e nélkül is, de ahhoz valamilyen foglalkozás iránt kell nagy elkötelezettség érzés, ami kitölti az ember életét. Ez is egy társ, csak átvitt értelemben. De ezt csak találgatni tudom, mivel nem ilyen típus vagyok.

Utolsó: mi ez az állati zsír duma? India legalább 40%-a több mint 2000 éve úgy él hogy születésüktől fogva max tejet esznek ami állati, mégsincs semmi baj a kőzösségi életükkel sőt!

Inkább a facebooknak és hasonló technikai vívmányoknak köszönhető az elidegenedés. Pl 30 éve ha megbeszéltek az emberek egy találkát, el kellett menni ha esett ha fújt mert nem volt mobil hogy odaszólj és lemondd, még vezetékes sem volt általános. Én 20 éve is még táviratot küldtem haveromnak hogy menjen ki a sarki nyilvános telefonhoz és hívjon fel.

Téma is volt bőven régen mert nem tudtak eleve minden életeseményt az emberek egymásról látatlanban mint FBn.

Ne keverd ide Indiát, ahol eleve mások voltak az életkörülmények. Az viszont bizonyított tény, hogy a mai rengeteg depressziós megbetegedéshez a növényi olajok nagyban hozzájárultak.

57 éves vagyok. Én még emlékszem, mi volt 30 éve. bármelyik melóhelyen. Valaki hozott egy darab hurkát, mert a hétvégén disznóvágáson volt. Megszomjaztunk rá, valaki elugrott a tanyába egy demizson borért, valaki más hozott egy láda sört, egy harmadik ropogtatni valót és kész volt a buli. Szinte havonta összejöttünk, beszélgettünk, barátkoztunk, erősítettük a kollektívát. Aztán mindez megszűnt. Mondhatni egycsapásra, noha akkor még nem tiltották. És ez egybeesik az olajfogyasztás elterjedésével.

Ne keverjek ide 1 milliárd embert akiknél kb az összes létező élethelyzet előfordul, a világ legváltozatosabb kultúrája, ráadásul a génanyagunk jelentős része tőlük származik? (pár éve végzett genetikai kutatások alapján)

Sokkal meghatározóbb egyetlen ember szűk, max 100-150 fős ismerettségi körének mintája? Egy szó: buborék.

A közösségi életed felbomlását több ezer és ezer esemény befolyásolhatta (pl akkoriban volt a rendszerváltás, kapitalizmus kezdete, nyugati termékek érkeztek tömegével, feldolgozott kaják, új növényvédőszerek, új gyógyszerek, nyugati életstílus, filmek, még akár csernobilra is foghatnánk), de szerintem a legvalószínűbb az amire általában szoktak panaszkodni az emberek: 30 éves kor körül meglazulnak a baráti kapcsolatok, vége a bulikorszaknak, mindenki a családjára, házasságára kezd koncentrálni, lelki és rutinbeli berögzülések, felelősségérzet nő, stb. Én egy jó 20-assal fiatalabb vagyok mégis én is 30 körül vettem észre ezt a folyamatot. Pedig én olajon nőttem fel!

De ez is csak egy buta elmélet. Simán lehet téves. Az élet sokkal bonyolultabb minthogy egy ember a saját környezetéből kiindulva bármi következtetést le tudjon vonni. Még hatalmas mintákon végzett statisztikákkal is rendszeresen tévednek óriásiakat tudósok is.

Ha egy ember a környezetét megfigyelve valamilyen mintát észrevesz (ami nem nehéz mert kaotikus rendszerekben mint az életben nagyon könnyű mintákat találni, mint ahogy a felhőkben vagy a TV zajban is) és elkezd hinni abban a mintában, az emberi agynak van egy olyan tulajdonsága hogy elkezdi azt a mintát észrevenni mindenhol, és az abba nem beleillő dolgokat észrevétlenül elveti. Ez a megerősítési torzítás (confirmation bias)

Aki valaha tanult statisztikát, tud erről. A kutatók tesznek azért hogy ezt a hatást kiküszöböljék és még így is rendszeresen áldozatául esnek.

Tehát az ilyen házi elméleteknek nagyon kicsi az esélye arra hogy igazak legyenek. Úgy kell tekinteni rájuk mint a felhőkben látott macira. Én belelátom, talán még te is ha megmutatom neked, de attól még nincs ott semmilyen maci, csak felhő, és egy pár perc múlva már én sem látom a macit se.