Féltesóim lettek és féltékeny vagyok. Mit tegyek?

szia.

magátol nem mulhat el hiszen ezért a gondolat halmazért csak te vagy a felelös senki más.

egyszerüen fogadd el azt ami van.

egy idő után biztos te is önállo leszel és elköltözöl.

azzal hogy szereti öket még nem jelenti azt hogy téged nem szeret.

titeket szeret jobban hiszen az ö gyerekei vagytok.

mivel ök kissebbek velük még többet kell foglalkozni.

szóval semmi pánik.

Szerintem beszéld meg anyukáddal, és mondd meg, hogy örülnél, ha időnként csinálna csak veletek (veled meg öcséddel) közös programokat. Máskor meg mehetne csak a kislányokkal és a barátjával olyan programokra, amik olyan "lányosak" és téged meg az öcsédet esetleg nem érdeklik annyira. Így mindenki jól jár.

Arra is gondolhatsz, hogy az, hogy anyukád a kislányokkal is foglalkozik, az nem jelenti azt, hogy téged másképp, pláne kevésbé szeret. Írod, hogy kamasz vagy, a serdülő gyerekekkel sokszor nem olyan egyszerű megértetnie magát egy szülőnek, egy kisebbel talán könnyebb közös programokat szervezni, egy kamasz már sokkal többet szeret a barátaival lenni és sokszor kevésbé érdeklik az olyan családi programok, amiben a kisebb testvérek (vagy mostohatestvérek) is jól érzik magukat. Az érzéseid természetesek persze valahol, de próbáld egy picit másképp felfogni a helyzetet, hisz írod, hogy te is kedveled a kislányokat. Akkor biztos te is foglalkozol velük, játszol stb., lehet, hogy mondjuk az öcséd meg épp miattad féltékeny... Ez persze csak feltevés, de ha így belegondolsz, hogy az lehet, akkor mit tennél?

Ha jó a kapcsolatod anyukáddal, mindenképp beszélj vele ezekről a dolgokról, az ő helyében én örülnék neki, ha elmondanád, és biztos megértené.

Az az 5-7 év korkülönbség nagyon gyorsan olyan hatalmasnak fog tűnni köztetek, hogy már gyakorlatilag teljesen hidegen hagy téged az egész dolog.

Gondolj bele, amikor te már 17-18 éves leszel, ők még mindig csak 12-13, jószerivel akkor már csak a vacsora asztalnál fogtok találkozni.

Örülj annak, hogy édesanyád is boldog, és hogy olyan jófej pótpapád lett, aki téged is szeret, elfogad olyannak, amilyen vagy. És hogy lett 2 tesód, az már így nem is olyan borzasztó. :))

"anya már velük is foglalkozik"

Az ő apukájuk nem foglalkozik veletek? Mert akkor lehet, ők is így gondolják.

Ez most egy nagyon új helyzet mindannyitoknak, össze kell szoknotok.

De ha már most kedveled őket, nem lesz gond.

Apukáddal mi van? Szoktatok találkozni? Tartjátok a kapcsolatot?

Hány éves vagy és az öcséd? Lány vagy fiú vagy? És hány évesek a lányok?

Gondolj bele, milyen nehéz elfogadni a szülő partnerét, a gyerekeit. Sőt, ez visszafelé is igaz, milyen nehéz lehet Téged is elfogadniuk anyukád barátjának, gyerekinek. Ok, írod, hogy jóban vagytok. Akkor viszont hatalmas kincs:) vagy, kincsnek vagy a birtokában, mert sokan szeretnének ilyen tudást.

Anyukádnak is nehéz lehet, hogy vajon őt hogyan fogadják el a lányok? Mindent megtesz, hogy elfogadják, legfeljebb most egy kissé háttérbe szorultál. De ha olyan kapcsolatban vagytok, akkor beszélj vele, hogy mostanában ritkábban nem tudom, mit csináltok, mi az, ami hiányzik? Hogy keveset beszéltek, filmeztek, mentek vhová, stb.? Akár tedd hozzá, hogy megérted, hogy a lányokkal is kell foglalkoznia, de jó lenne, ha veletek, veled is.

Tényleg mostohatesóid annak, bár elég buta elnevezés...

Nekem is van egy féltestvérem, faterral, mármint az apjával megvan a 3 m távolság, sajnos nem tudtuk leküzdeni. Pedig voltak programok, jók is voltak, de vhogy vmi nálunk kimaradt. Tiszteljük egymást, nem megyünk el egymás mellett szó nélkül, de van egy udvarias stílus közöttünk. A féltesómmal sokkal jobb a helyzet, de a kis-nagy dolgainkat nem osztjuk meg.

Látod, van ilyen is.