Anyáék a testvérem szolgájának szántak, van esélyem kijutni ebböl?

Jómagam 14 éves vagyok, testvérem 7. Anyáék érdekházasok, soha semmi szellemi kapcsolat nem volt köztük, pusztán nagy volt a társadalmi elvárás és csak igy tudták szükösen eltartani egymást. Igazábol annyira gyülölik egymást hogy mind a kettő szenvedély beteg. Erős cigarattások, apa alkoholista is. Én betervezett gyerek voltam, a testvérem baleset. Már kiskorunkban kimutatták hogy ő több, hogy ő jobb (én lány vagyok, ő fiu, és ezzel imponál apámnak). Az után már csak szenvedés volt nekem... Gyerekként sok verést kaptam, mai napig emlékszem arra hogy nagymama a lépcsőről orditja, hogy: "Ne a fejét, ne a fejét üsse!" Vagy hogy kisiskolásként olyan pofont kapok, hogy a gyürüi miatt vérzik az arcom. Neki nem volt ilyen, ő mindig is szent volt. Sohasem szidták, verték, nevelték. A ruháit nem pakolta el, nem öltözött fel, nem evett magától (mai napig anyuka etetti). Velem tiszteletlen, káromkodik, minden este bevizel, és elöbb ennék a kutya mellet mint mellete. Szolni egy rossz szot nem szolhatok, még azért is orditanak velem ha rosszul nézek rá. Amugy ő egy igazi nemondjamkimi, folyton szekál. Szeret verekedni, holott sulyosan alultáplált. Mindig velem kezd ki. Ma reggel felhuzott, és felé legyintettem. Nem ütöt, nem is éghetett, nem volt még ütésnek nevezhető sem. De ő ugy bömbölt mint egy viziló és azt mondta apámnak "3 pofont (!) kaptam"... Apa erre azt mondta "megtéplek, nézd meg hogy megtéplek, csak érjek haza" (telefonbeszélgetés).

Én már tényleg nem birom... elegem van belölle, és a sok kinbol is... Félek hogy egyszer tényleg megmutatom neki hogy mi az a pofon