Csak számomra különösen dühítő az ilyen ember?
Előzmény:
19 évesen összetörtem a családi autót, amit akkoriban már a bátyám tartott fent.
Tudom milyen költségekkel jár egy autó fenntartása, de akkor sem az övé volt, nem a saját pénzén vette, de mégis ő volt kiakadva a leginkább.A javítást is ő fizette, később lett saját autóm.
Én most 25 éves vagyok, saját autóm van, a bátyám a szomszédom.
Azóta sem okoztam balesetet.
A hétvégén viszont összetörték a kocsimat, nem történt személyi sérülés, de az enyém nem üzemképes, holnap viszik el szerelőhöz, trélerrel.
Nekem viszont tömegközlekedéssel 3 órányira van az út, autóval pályán 30-40 perc.
(oda-vissza 6 óra az út, tehát 5-kor kellene indulnom, és 19 fele érnék haza)
Átmentem a bátyámhoz,hogy csak a holnapi napra adja oda a kocsiját (szerdán már nem kell mennem dolgozni), de nem adja.
Nincs indok, nem adja és kész.Kérdeztem,hogy miért, nem tudja, nem akarja odaadni, nem szereti ha más vezeti.
Ez már csak azért is bosszantott fel, mert mikor télen elutaztak wellnesezni, én odaadtam a 2,5 millió forint értékű autómat, mert az övé egy nappal indulás előtt lerohadt.
De nem elég,hogy odaadtam neki, 5 napra, egy barátommal megjavítottuk neki a kocsiját, és csak az alkatrészt kellett kifizetnie nekem.
Meg sem köszönte.
Igaz, azt hozzáteszem,hogy azért is javítottam meg, mert én addig azzal jártam.De az ő kocsija egy fapados alig 500 ezres 20 éves kocsi, az enyém meg mint írtam 5x annyit ér, fele ennyi idős, és ha nem adom neki, akkor bukta a wellnest, max vonattal tudott volna menni...
(és a szerelő sem olcsó)
Erre ő nem képes 1 rohadt fél napra odaadni azt a bontószökevény ócskaságot.
Annyira feldühített, hogy azt el sem tudom mondani,hogy a francért adtam oda neki akkor...elhiszem,hogy rossz emlékei vannak a vezetésemről, de nem okoztam azóta sem balesetet, ilyen nincs,hogy egy 6 éves dolog miatt nem adja oda.Baromság.
Ráadásul ha esetleg összetörném azt a csodát, akkor is van annyi tartalékom,hogy akár egy jobbat vegyek neki.
De eleve nem törném össze.
Iszonyú dühös vagyok, tényleg, nem tudom mikor tudtak utoljára ennyire felhúzni, nem elég,hogy kelhetek korán, és későn jövök haza, még ez az aljasság is megtörténik.
Nem fogok belehalni a tömegközlekedésbe, de hogy elb*ssza a napom az is fix.
(nem vigasztal,hogy más megy egész héten dolgozni)
Az indulatosságokért bocsánat, de komolyan felhúzott.
Az előzményhez szólnék hozzá először: Lehet ,hogy ő elvárta volna, hogy beszállj a javítási költségbe, és lehet inkább ezen rágott be, nem azon, hogy nem bízik a vezetésedben.
Másod sorban az ebből a tanulság, hogy nem közösködünk semmiben. Én már régen megtanultam, hogy mindent magam oldok meg, mert a kölcsönadásból mindig csak a baj van.
Ha nem írtad volna a korodat, azt hinném, hogy kb 16 lehetsz.
Egy napot simán kibírsz, nem a világ vége. Örülj neki, hogy megvan mindened, egészséges vagy, van egy tesód stb...
Számomra nem lenne ennyire dühítő ez az eset, nem idegesítem föl magam iyeneken. De mindenkinek más a temperamentuma.
8-as
Örülök,hogy megtudtad lovagolni az egyik mondatom, de már legalább 3x leírtam,hogy ideges vagyok.
Egyébként meg akkor nem volt fizetésem, nem tudtam volna miből fizetni, és az autó pont annyira volt az övé, mint az enyém.Illetve nem, mert kisajátította, de neki volt fizetése, nekem meg nem, így nem nehéz.
Pont annyira volt korrekt,az hogy nem fizettem neki (hangsúlyozom, kereset nélkül) mint az,hogy ő kisajátította.
Tehát lényegében kvittek vagyunk.
Az autók árai közötti különbség meg azért fontos, mert egy drága autót kevésbé szívesen ad kölcsön az ember,én mégis szó nélkül odaadtam, de ezt nyilván tudod, csak valamibe bele kellett kötni, de hogy miért azt nem értem...
12-es
Bocsánatot is kérek, amiért nem halt meg egy családtagom sem, nem nyomorban élek, és mégis kimertem írni egy kérdést.Azt is sajnálmo,hogy nem elég a költözz el válasz, és mást kellett kigondolnod.Válaszod után eljött a pozitív hullám, más lett a világnézetem is.Mi értelme van egy ilyet benyögni?
Semmit nem tudsz az életemről, mégis gyerekesnek nevezed a kérdésem, és a levegőbe beszélsz...
Ne kérd, én azt mondom!
Én soha nem kérek családtagtól semmit, mert nem bízom bennük.
Egyszer kértem segítséget, hogy segítsenek a volt pasimtól elköltözni, nem kis fisz-fa.sz dolgokat, hanem bútorokat, minden cuccomat, ku.rva sok holmi volt.
Nem segítettek, kap.ják be!
Azóta se kértem semmit!
Ne haragudj, hogy megbántottalak, nem ez volt a célom egyáltalán. Nagyon örülök, hogy mindened megvan, ez a lényeg😊
Csak nem értettem, hogy miért vesztegeted az energiádat ezen. A kérdésed pedig ez volt:"Csak számomra különösen dühítő az ilyen ember?" Szerintem igen.
Még egyszer elnézésedet kérem.
Semmi gond, de mint írtam ingen csak ingerült vagyok, és minden kötekedő vagy annak vélt válaszra ilyen stílusban reagálok.
A kérdéshez meg tartozik egy leírás, ami által kicsit összetettebb választ is lehet adni, nem kell feltétlen a konkrét kérdésre válaszolni.
A tesód hülye.
De rólad is sokat elárul, hogy nincs egy barátod, ismerősöd, kollégád, senkid, akire ebben a helyzetben számíthatsz...
De komolyan, minek ez a személyeskedés?
Van, és eszembe sincs tőlük kérnem.A legjobb barátom kocsival jár dolgozni, ő nem tudja odaadni, rajta kívül pedig nem szívesen kérek másoktól.
A szüleim meghaltak, a rokonaim Angliában valamint Erdélyben élnek, én meg Budapesten.Mit gondolsz, melyikükhöz ugorjak át?
Ja csak számodra.
A kocsi az övé, azt csinál vele amit akar, nem kell megindokolnia.
A kérés arra utal, hogy a válasz igen is lehet meg nem is. Te kértél valamit. Fennállt a lehetősége, hogy nemet mondanak rá. Ezt el kell fogadni, így kell tervezni. Sőt, inkább a te beképzelségedre vall, hogy eszedbe sem jutott, hogy esetleg visszautasítanak. Inkább kezeltesd magad ha egy ilyen apróságon így ki tudsz borulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!