A testvéretek viselkedne így?

Nem akarom hosszúra húzni, próbálom röviden.

Rettentő szegény körülmények között nőttünk fel. Szerencsére vagy sajnos, (nem tudom) ezek miatt elég későn kezdtem érdeklődni a másik nem iránt.

18 múltam, amikor megtörtént a nagy dolog, de ez nem volt egy tartós kapcsolat.

23 évesen volt egy számomra nagy Ő, de nem az lett.

Teltek az évek, voltak rövidebb kapcsolataim, de 29 évesen találtam rá arra, akivel a mai napig együtt élek.

Egy albérletbe költöztünk, és a mai napig ott élünk. (most 35 vagyok)

A húgom nálam 2,5 évvel fiatalabb. Ő még a mai napig a szüleinknél lakik, (a szülők nem igényelnek folyamatos segítséget, tehát nem kell mindig ott legyen mellettük valaki)

A lényeg, hogy már többször felhozta, hogy miért nem költözök már haza.

??????????????

És innen indul a kérdésem.

Most csak szerintem természetes az, ha az ember a saját lábára áll, főleg ennyi idősen????

Megjegyezném, hogy a kicsi önkormányzati lakásban nem volna arra hely, hogy a páromat is oda költöztessem, amikor még a szülőknél laktam akkor is nagyon nagy volt a zsúfoltság.

Annyiszor de annyiszor próbáltam már a tesómmal megbeszélni, de ő úgy fogja fel, mintha egy férj-feleségek lennénk, és én elköltöztem volna X ideig, és várja, hogy vissza költözzek.

Ma küldött egy olyan e-mailt, hogy ebbe már belefáradt, mert tudja, hogy akármi is lesz én úgysem költözöm haza, és amúgy sem várna tárt karokkal otthon.