Miért teszi ezt velem a húgom? Miért engem állít be folyamatosan rossznak?
Sziasztok!
Tanácsokra lenne szükségem, már teljesen kivagyok.
A húgommal soha nem volt igazán jó kapcsolatom, anyu is mindig őt szerette jobban.
Egy éve 2 hónap elteltével szültünk, mind a ketten kislányt.
Persze anyunak csak ők léteznek, ezt nem mutatja igazán inkább csak érzem.
Apu van inkább velünk.
Sajnos a problémák nálunk is az anyagi különbségek miatt kezdődtek el.
Húgom mondhatni a semmire szült, alig pár dolgot vettek meg ők, a többit a szüleink sajtolták ki a fizetésükből.
Már ott elkezdődtek a gondok, hogy mi mennyire nem vagyunk tisztelettel rájuk, hogy a drágább dolgokat vesszük meg mikor nekik a negyed annyi árúra sincs pénzük.
Ebből ekkor lett egy nagy vita, ahol elmondtam, hogy én nem tehetek arról, hogy ők ezeket nem tehetik meg.És engem ne akarjanak erre kényszeríteni és ne én legyen beállítva emiatt rossznak mert én jobb minőségű holmikat veszek meg.
Mindig a húgom uszította ezeket a veszekedéseket.
Most egy ideig csend volt, de így karácsony előtt megint előjött a dolog.
Kislányunknak karácsonyra egy tanuló kutyus nevezetű játékot vettünk. Ezt húgom megtudta, és az lett az egészből megint, hogy mi milyen szemetek vagyunk mert az ő kislányuk is ez szerette volna karácsonyra de ők nem tudják neki megvenni és megint ő lesz emiatt semmibe véve.
Mondtam, hogy akkor megveszem neki én... Tőlem nekik nem kell semmi.
De sokszor ment vita ruhákon, babajátékokon, hogy ők ezt nem tehetik meg én meg igen és ez milyen gusztustalan viselkedés...hogy én a családi összejövetelekre ezekben a drága ruhákban viszem a lányunkat, ő meg szégyenkezik mert neki erre nem telik.
Volt, hogy összeszedtem a kinőtt ruhákat és vettem nekik újakat, de azokat visszaküldte: neki nem kell alamizsna címen.
Tényleg én vagyok a rossz? Nekem kéne meghúznom magam és rosszul érezni?
Elsőn körben onnan tudom, hogy anyu a húgomat szereti jobban, hogy mindig neki kedvez/kedvezett.
Mikor kicsik voltunk akkor is mindig az volt amit a húgom szeretett volna. Ha az én születésnapom volt, akkor is azt kellett csinálni és oda kellett menni ahova húgom akart.
A végtelenségig tudnám sorolni a dolgokat.
Persze mikor folyamatosan én vagyok csesztetve egy idő után eldurran az ember agya és megmondja a magáét.
Vagy csendben kellett volna tűrnöm, hogy mindig le lettem azért b***va mert nem használt dolgokat vettem a gyerekemnek?
A szegényebb társaság rájuk illik és ez csakis az ő hibájuk. Miért én húzzam be fülem-farkam és járjak én is meg a családom is szakadt ruhába, csak mert neki nem tetszik?!
És meg van egy életszínvonal amit fenntartunk és igen rosszul érezném magam viseletes ruhába.
Amúgy meg látszólag a kutya nem mondja meg, hogy éppen milyen márkás a ruhánk mert nincs ráírva...
És igen írtam, hogy sokszor gondoltam rájuk is, de neki nem kellett a ruha. És ha valaki engem így elutasít én biztos, hogy nem fogok neki tovább puncsolni.
ő sértett meg engem és a gyerekem, nem én őt.
Egy elmebetegen nehogy felhúzd már magad.
Az biztos, hogy tanuld meg elküldeni a jó anyjába.
És mondom Én a helyedben most kissé rájátszanék a dologra mutatva, hogy mennyire nem érdekel a hugi ökörsége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!