Közönyös felnőtt testvér. Te mit tennél?

Nincs mit megbeszélni azzal, aki nem hajlandó a legkisebb kompromisszunra sem.

Bármennyire is fáj, fogadd el, hogy ő anyuka-apuka kis kedvence akar maradni, nem akar felnőni és nem tud veled mit kezdeni. Ne pitizz neki, mert neked marad mindig keserű a szád íze.

A testvéri kapcsolat horizontális és egyenrangú, kölcsönös. Ha csak te adsz, akkor az pontosan olyan, mintha te a szülője volnál, és ő a kisgyereked lenne. Ő csak van, csak elvár, csak passzív.

Szerintem gondold át, és úgy dönts. Tudom, hogy nehéz, nekem már volt ilyen meccsem. A végén szomorú szívvel lemondtam a testvéremről.

Nekem unokatestvérem ilyen. Gyerekkorunkban nagyon jó barátok vagyunk. De már nem állunk közel egymáshoz. Én már nem erőltetem. Mindig kerestem, de rajta látszott, hogy nem vágyik a társaságomra.

Én elfogadtam, hogy azért mert közeli rokonok vagyunk még nem kell közeli barátoknak is lennünk. Persze nekem jól esne, ha olyan jóban lennénk, mint régen, de ha nem, azt is elfogadom és nem erőltetem. Egyébként semmi konfliktus nem volt közöttünk, ami ezt indokolná. Csak változtunk és nem egy irányba.

#1, ne haragudj, de barom tanácsot adsz. Te is jól tudod, hogy messze nincs elegendő infó ahhoz, hogy ilyeneke írj, csak jólesik a saját fájdalmadat beleoltani ebbe a stilizált felállásba itt most. Ezt ne.

Arról meg nem tudunk, hogy ne lenne hajlandó kompromisszumokra. Ez, amit te írsz ez kompromisszum talán? Ez aztán a problémamegoldás! Mi van, ha egy olyan történési és érzelmi együttállás kell számára, amitől, amikor kibuknak a testvéréből az esetlegesen addig elhallgatott igazi okok? Nem mindenről könnyű beszélni. Láthatja a már kirepült testvérében önmaga sikertelenségét, neki van családja, neki meg még nem sikerült. Számos dolog lehet.

Felnőttként legtöbbször megfigyelhető távolodás. Ez bizonyos mértékig normálisnak mondható. Ettől még hiányolhatja egyik jobban a másikat. Hihetetlen, hogy mennyire félre tudjátok vinni a dolgokat. Látni kell a határvonalat a saját történéseink és a leírtak között!

Kérdező, nem tértél ki a különbségekre.

"harminc felettiek vagyunk, nekem családom van, ő szüleinkkel él"

Te felnőtt vagy, ő még gyerek. Teljesen mások a problémáitok, életetek, más a fontos. Nem akar jönni neked a -szerinte- gyerekes dolgaival, inkább eltávolodik.

Azért mert testvérek vagytok nem muszáj szeretnetek egymást. Én sem foglalkozom a húgommal. Nem tett nekem semmi rosszat, nem volt konfliktus egszerűen csak nem érdekel.

Kérdező honnan tudod, hogy nem keres állást? Téged és a szüleiteket is kerül, tehát nem számol be mindenről. Igazából nem tudjátok mit csinál vagy mit nem csinál, mégis kijelentesz dolgokat róla.

Hagyd békén, majd ha esetleg kíváncsi lesz rád keres és akkor majd eldöntöd téged érdekel még vagy nem.

4-esnek:

Amit leírtam, az a kérdező kérdésére adott átgondolt és okos válaszom volt. Nem tudom, ezek után hogy jössz te a képbe?

A tesod nem kozonyosnek tu ik ennyi leirasbol, hanem maganyosnak es boldogtalannak. Szerintem pontosan tisztaban van azzal, hogy o valahogy nincs a helyen. Pl. Harmincas es meg otthon lakik nincs parkapcsolata...neked gyerekeid vannak. En at tudom erezni, hogy ha valaki nem az a vidam csevegos embertipus, akkor ezt nehezen kezeli es baromi rosszul erezheti magat, hogy szembesul azzal masnak mar vannak gyerekei es boldog blablabla.

Ne add fel, hogy keresed es beszelgetni akarsz vele. Csak ertsd meg, ha o nem keres. Probalj vele csak kettesben talalkozni (ha pl nem szivesen megy hozzatok) es ne a szuleidnel hanem valami olyan helyen ahol o akar ismerkedhet is :-).

Lesz kesobb meg olyan az eletetekben amikor szuksegetek lesz egymasra es o segite i fog neked es olyan is amikor ennel sokkal kozelebb fogjatok erezni magatokat egymashoz es olyan is amikor o fog keresni teged. Es ez nem joslas, hanem tapasztalat.