Van olyan, akire "rámaradt" a testvére?

Nagyon elkényeztetett ember a bátyám, 30 éves múlt, szüleinknél lakik - ez nem lenne baj, csak semmit nem segít, kizsigereli őket, nem dolgozik, egész nap csak a gépe (apám gépe) előtt ül.

Rám nem hallgat, én nem is akarok már ezzel a részével törődni, bár sajnálom a szüleimet, mert sokat dolgoznak, és egyikük beteg is, de ők nem lépnek, mindig el van maszatolva bátyám hülyesége. Gyakran gyomorgörccsel utazom haza, mert mindig azt látom, hogy egyre fáradtabbak, ez a hülye meg csak mászkál vigyorogva "szia van egy ezresed, holnap megadom, jaj nem anya megadja", és ennyiben ki is merül a kommunikáció köztünk, bár már pénzt nem adok neki.

Vagy például: több százezret kért kölcsön valamelyik barátjától, amit elbulizott pár nap alatt, és aztán szüleim fizették vissza. Semmi ultimátum.

Mostanában apánk elkezdett ilyeneket mondogatni, hogy " testvéreknek össze kéne tartani", "csak ti lesztek egymásnak", "amikor nem leszünk, jó lenne, ha segítenétek egymásnak".

Ez rendben is lenne, csak testvérem részéről semmi együttműködés nincsen, mindenkire szrik, csak neki legyen meg a kényelme, bármi áron.

Lehet szívtelennek tűnök, de én nem akarom az életemet, a leendő családom életét elcseszni azzal, hogy átvállalom magamra a "gyámságot". De attól félek, hogy hajléktalan lesz.

Ezért lennék kíváncsi, hogy akinél volt hasonló a családban, mi lett a vége, hogyan kezelte a dolgot?

Köszönöm a válaszokat!

27/F