Mikor fognak végre felnőni?

Én nővérem is ilyen volt sokáig. Igaz nem csak engem hanem apánkat is ugráltatott ilyenek miatt. Egyedül az volt jogos amikor 2 évig kint volt Németországba és az itteni ügyeit kellett intézni, ez jogos meg érthető volt hogy nekem kellett utána telefonálgatnom meg szükség esetén bemenni helyekre intézni a dolgait. De amikor hazajött, férjhez ment és gyereket vártak akkor szintén én nekem kellett ugranom elintézni a gyermeke után járó dolgokat, a TGYÁS, GYED stb... dolgokat is mind én intéztem el neki. Igaz messze lakott de ott helyben is ezeket eltudta volna intézni nyugodtan. Sőt még nekem is kellett felhívnom bizonyos embereket megkérdezni és kitöltetni velük a papírjait. De a húgom se különb aki 20 éves létére egy egyszerű nyomtatványt nem bírt kitölteni egyedül még azt sem tudta mi a személyi igazolvány száma, pontosa ott azzal nem volt képbe hogy mit kell nézzen a személyijén hogy oda írja, meg nagyon sokan még a Személyi azonosítózámot sem ismerik ami a lakcímbejelentőn szerepel de nem az hogy fejből nem tudják mert én sem tudom, de nem tudják mi az és értetlenül állnak hogy mit kell oda írni. Én 17-18 éves korom óta magam intéztem az ügyeimet amihez már nem kellett a szülői bele egyezés. Én mindig tudtam mit hogyan kell stb... és ezt a testvéreim kihasználták, mert ő bennük inkább a lustaság szerepelt. Nővérem még az adóbevallási papírját sem tudja megcsinálni pedig ennyi idősen illene azt vagy ha annyira nem megy akkor kérje ki egy könyvelő segítségét vagy menjen be az adóhivatalba ahol ingyen megcsinálják. Ezt én is inkább velük csináltatom meg, nehogy elrontsak valamit, de nem kerül semmibe hogy besétáljon oda ami a tesómtól gyalog 10 percre van, és inkább engem kér meg hogy stán elküldi a papírokat, én buszozzak vagy autózzak 20-30 percet és csináltassam meg aztán küldjem neki vissza postán....

Én tavaly amikor elköltöztem otthonról a barátnőmhöz akkor is állandóan azt hallgathattam hogy t csináljam meg, meg menjek haza meg kérjek szabit a munkahelyemen mert neki nincs kedve annyit autózni meg gyalogolni... Én akkor az asztalra csaptam hogy ideje ha végre felnőne, oké hogy testvérek vagyunk de nem mindig leszek ott hogy neki tudjak segíteni így is 150 km-re lakk egymástól és nem ugrálhatok folyton az ő kedvéért főleg hogy a munkám is arról szól hogy bent kell lenni 8 órán keresztül az üzembe mert ott nem tehetjük azt meg hogy csakúgy kisétálunk onnan mert általában párban dolgozunk és ott egyedül ember társ nélkül nem tartózkodhat! Sokszor ezt nem értette meg, és igen is az asztalra csaptam hogy lesz olyan helyzet hogy egyedül marad ott a férje, ott a sógor asszonya akivel egy fedél alatt laknak csinálja ő ha a gyerek miatt nem tud ugrani. Én oda csaptam hogy ez van, értse meg végre hogy vagy a sarkára áll vagy meghal egy idő után mert a férjének is ebből kezd elege lenni hogy mindenért ugrálnia kell neki is. És a szüleimnek is elege lett ebből, meg a húgomnak is igaz a húgom sem egy nagy ügyintéző zseni, neki még segítek mert tényleg nem tudja és meg kell neki mutatni azt amit még nem csinált, de ő legalább megérti, és sokszor én mentem vele bankba is számlát nyittatni bár azt egyedül simán elintézhette volna, oda is csak azért mentem mert nem képes a húgom elmondani azt hogy mit akar. De erről őt is leszoktattam hogy álljon a sarkára lassan 21 évesen önállósodnia kéne mert az életben bármikor lehet az hogy egyedül marad és akkor túlélőnek kell lennie. Simán lehet hogy nem lesz se párja, se férje, se gyereke, szüleink se élnek örökké, én velem is kitudja mi lesz bármikor elcsaphat egy kamion vagy lesz egy baki a gyárban és nekem annyi, mert sajnos ez bármikor bekövetkezhet. Nővérünk se lesz itt mindig, bár igaz ő sem egy nagy túlélő. Ezzel a szüleim rontották el őket hogy mindent megcsináltak helyettünk és nem tanítottak meg minket ilyenekre. Én is magamtól tanultam meg mert én rájöttem arra hogy minek ugráltassam anyut aput olyanért mait már én is elintézhetek jogilag. Én magam ura vagyok, csodálkoznak is, én olyan társaságban voltam ahol megkaptam a nevelést arra hogy ha akarok valamit nem árt önnállósodni é magamért tenni, nem másért hanem magamért, és sokan ezt nem értik meg.

Anyukámmal is ez van, két bátyja meg az apja ugráltatja. Nekem meg a tesómnak kellett ezerszer elmondanunk anyának, hogy ne csinálja ezt, nem kötelessége. Nem mert kiállni magáért - nyilván egész életében elnyomták, hogy is tudna.

Most meg az van, hogy felhívja a bátyja, hogy szóljon az apjuknak, hogy kell pénz erre meg arra. Anya mondja, hogy hívja fel ő, akkor ő a büdös qrva, aki nem tudja, milyen nélkülözni. Ja, mert ő dolgozott. Na, mindegy.

(Mellesleg ők már ötven körüliek, változni nem nagyon fognak.)

Próbált már BÁRKI, BÁRMIKOR, BÁRMIBEN nemet mondani nekik?

Ja, hogy nem?

Akkor addig így fog menni, amíg a fenti eset elő nem fordul és rendszeressé nem válik. "Bocsi, most más doglom van, intézd el te!" = varázsszó.

Egy közműszolgáltatónál dolgoztam sk évet leolvasóként. Sokszor előfordult, hogy ott állt egymás mellett a mama, meg a papa, és a mama utasította a papát:

Kérdezd meg, mennyi a fogyasztás!

Ezek a mamókák sem nőttek fel igazán ezek szerint? 80+ létükre gyerekek maradtak? A nők sosem fognak felnőni?