A nagy korkülönbség miatt előfordulhat, hogy nem fognak majd kijönni egymással?

10-15 év múlva szerintem a nagyok már a saját gyerekeikkel fognak kovácsolódni.

Jó viszony lehet köztük, de olyan "igazi" testvéri, mint a két nagy közt van, nem.

Nekem a testvéremmel 10 év van köztünk és mégis nagyon jól kijövünk. Igaz az élet elég távol sodort minket egymástól, ha úl közel vagyunk egymáshoz vagy együtt élünk nem jövünk ki jól, teljesen más az életmódunk és az életritmusunk. De 3-4 napot simán elvagyunk, csak hosszú távon nem. Számítani bármikor számíthatunk egymásra, én bármikor ugrottam ha kellett neki valami, volt hogy ágyhoz kötött beteg létemre is autóba ültem és felutaztam hozzá több mint 2 órát csak hogy tudjak neki segíteni abban hogy a hétvégén legyen áram a házába. Nem voltam hú de nagy beteg csak magas lázam és erős náthám volt. Ő hasonlóan ugyanezeket megtette értem bármikor bajban voltam ugrott egyből. Anyagilag nem vagyunk egymásra szorulva (szerencsére), de ha meglennénk szorulva ezer százalék hogy számíthatunk egymásra ilyen téren is.

A másik testvéremnek aki csak 5 évvel idősebb nálam nem ilyen rózsás a helyzetünk, ő rám meg az idősebb tesómra mindig számíthatott de mi ő rá kb soha. Már nem is tartjuk a kapcsolatot, anyámék már az utolsókat adták neki oda a nagy semmire, én szintén 2 napig nem ettem semmit szüleimmel együtt mert ő rá ment el a pénz. Az idősebbiknek sem volt már semmi pénze, a gyereke elől meg mégsem vehettük el a kaját.

Szóval ez nem korfüggő.

Bármi lehetséges. A mi családunkban én vagyok a legkisebb és igaz kijövünk egymással, meg szeretjük egymást de nem igazán kötődünk egymáshoz. Mint az idegenek olyanok vagyunk. Én úgy érzem kimaradtam valamiből, hogy későn születettm. Ők voltak egy család, a testvéreim meg a szüleim, közös képek, közös kalandok, stb. Olyan mintha lekéstem volna egy buliról és csak a szemetes lakást találtam volna... Kicsi koromban engem is imádtak, egy csomó kép van róla. A probléma ezzel az, hogy én ezekre egyáltalán nem emlékszem. Ők igen, de lehet azt hiszik, hogy én direkt nem vagyok velük jóban pedig kicsi koromban szerettem őket. Pedig csak arról van szó, hogy nem emlészem rá. Aztán mire emlékezhettem volna már elmentek tanulni, élni a saját életüket.

De a te gyerekeid sokkal szerencsésebbek, mert ketten vannak, sosem lesznek magányosak, akkor sem ha a nagyobbak eltávolodnak tőlük.

Szerintem nem a korkülönbség miatt lesz rossz egy testvéri viszony. Függ a gyerekek személyiségétől és a szülők nevelésétől is. Pl mi húgommal utáltuk egymást, amíg mindketten nagykorúak nem lettünk, mert szüleink állandóan azt mondták, hogy én vagyok a nagyobb mutassak példát, osszam meg a kicsivel, és húgomnak kb mindent szabadott, mert jajj ő a kicsi. Csak 3 év van köztünk, de kb egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani, volt, hogy egy hónapig nem beszéltünk egymással egy lakásban lakva annyira összevesztünk. Felnőttként végre azonos életszakaszba érve (évvesztes volt, így kb mindig mire én valahol végeztem, ő akkor kezdte) el tudunk beszélgetni, vannak közös érdeklődési köreink és nem marjuk egymást, persze csak ha nem kell együtt töltenünk egy hétnél többet, akkor még mindig áll a bál, képtelenek vagyunk együttélni. Viszont már gyerekként is számíthatott rám ha bajban volt, és most már ez kölcsönös nagyobbként. Van még egy kései gyerek öcsénk, 14 év van köztem és közte, pelenkáztam, bölcsibe vittem, az anyjának néztek, ami iszonyat ciki volt kamaszként, így igazi testvéri kapcsolat nincs köztünk, inkább amolyan bébiszitteri, húgommal viszont nagyon jó a viszonyuk, általában húgomtól tudom meg, hogy öcsém hol tart a kamaszkor terén, mert neki mindent elmond, azt is amiről soha nem akarnék tudni, húgom meg velem beszéli meg, hogy ez most mennyire normális meg hogy erre vagy arra a kérdésére mit válaszoljon. Így ugyan öcsém nem tudja, de próbálok jó testvére lenni húgomon keresztül. :) De amíg mindketten a maga korának megfelelő dackorszakban volt, addig utáltam őket... :D (persze nem véresen komolyan)

Tehát a ti esetetekben inkább az merülhet fel, hogy mire lesznek olyan nagyok, hogy emlékezzenek is valamire addigra a nagyok kirepülnek és hacsak nem járnak haza, nem tartják direkt a kapcsolatot az ikrekkel, akkor olyan igazi kötődős testvéri viszony lehet nem fog kialakulni közöttük. De van ellenpéldám is. Van ismerősöm, fiú akinek van egy húga. 13 év korkülönbség van köztük. Általános elsős volt a húg, amikor a srác elköltözött otthonról az ország másik felébe, de az akkori viszonyoknak megfelelően leveleztek, telefonon keresték egymást, ritka jó kapcsolatuk van így felnőttként is. Nálam ők az etalon jó testvéri viszonyt nézve. :) Tehát nem lehetetlen nagykorkülönbséggel igazi testvéri viszonyt kialakítani, csak mindkét oldalról kell hozzá az akarat.