Mit csináljak? A húgom kibírhatatlan!
A húgom most 6éves.Nagy köztünk a korkülönbség.Anyám mindig őt majmolja,puszilgatja,dédelgeti,elkényezteti.Amikor mondom,hogy én is szeretném ha megölelne,azt mondja,nagy ,,ló" vagyok már,nincs is rá szükségem.Pedig még csak ,,kiskamasz" vagyok.Ha megölel,akkor egyből odajön,befúrakszik.Ha erről szólok anyának,hogy bánt a dolog,azt mondja féltékeny vagyok.A húgom egyébként nagyon kétszínű.Nyújtogatja rám a nyelvét,kezet emel rám(!),és ha szólok erről valakinek,a húgom mindig kitalál valamit.A nagymamám is őt védi.Szerinte nincsenek érzéseim,utálatos vagyok vele.Nincs a húgomtól egy szabad pillanatom se,mindenhova követ,énekel a nulla hangjával,vagy sipítozik,nem marad csöndben,ha szólok,én vagyok a rossz,mint mindig.Apám is őt kényezteti el,én le vagyok tojva,anyával pár hónapja váltak el,költöztünk a nagyi nyakára.Apám rosszindulatú alkoholista,aki ha ivott,fojtogatta anyámat.Mindig én akadályoztam meg,hogy súlyosbodjon.A húgom meg mindig mászik rá,mintha nem is történtek volna ezek meg,pedig mindig végignézte.Zaklat,piszkál,ha el akarok valahova menni ő is jön,anyával nem tudok normális kapcsolatot kialakítani mint régen.A nagyinak is árulkodik,hogy be van dugva a telefon töltője,és milyen sokat kell majd fizetni érte,és izé..(Ezt a nagyi tömte belé,azóta ezt hajtja.)
Nem bírok velük...
Ige irigy vagy a hugodra!! Ő 6 eves te neg kamasz.
Te viselkedsz utalatosan a hugival amit le is irtal!
Nem vagy belátásal.szegyeld magad
A húgod kisgyerek. Ő nem úgy látja a dolgokat, mint te.
Ő nem utálja apukádat, ami neked érthetetlen, mert te nem vagy már 6 éves. (Mondjuk én 6 évesen se szerettem, nálunk is alkoholista volt.)
Az is tök jellemző kisgyerekekre, hogy utánozzák, amit a felnőttek mondanak. Nyilván ezért van rákattanva a töltőre, amit nagyidtól hallott.
Ha szeretetre van szükséged, akkor öleld meg a húgodat. Talán ő is kedvesebb lesz veled. Anyukádat is megölelheted, meg a nagyit is. Nem kell arra várni, hogy öleljenek meg.
Szia! Sajnos én is hasonló cipőben járok. A hugom 6 évvel fiatalabb, és mindig ő volt kiskedvenc. Én minden játékomra nagyon vigyáztam, ami pedig hozzá került, azt tönkretette. Persze, ha pont ezért nem akartam neki odaadni, akkor elvették h "ne legyek irigy" ha meg tönkretette és kivertem a balhét miatta, akkor meg azért lettem lecseszve h "majd lesz másik, nem ér ez annyit, hogy emiatt haragudjak rá". Szóval mindig el kellett tűrnöm h neki többet szabad, mondván, hogy én vagyok a nagyobb, nekem kell okosabbnak lenni. Plusz állandóan árulkodott, semmi testvéri cinkosság nem volt köztünk, annak örült, ha keresztbe tehetett nekem. Ha pofont adtam neki, mindjárt azt mondta, hogy nagyon megvertem és játszotta az eszét hogy mennyire fáj.
Most már felnőttek vagyunk, ő 18 én 24 éves, de a mai napig nem vagyunk jó viszonyban. Egyenlőre még együtt élünk apánkkal, és kibírhatatlan. Nincs tekintettel senkire, nem érdekli ha mi már alszunk, összevissza járkál és hangoskodik éjjel a házban, csapkodja az ajtót, kapcsolgatja a villanyt, zúgatja a hajszárítót stb. Ha szólni merek, neki áll följebb. Semmilyen házimunkában nem segít be, de apám nem is mondogatja neki, csak nekem, hogy mit kell csinálni. A tudtom nélkül lenyúlja a cuccaimat, ami vissza nem kerül sose, de még most is én vagyok az irigy, hogy sajnálom tőle. Apám kivételez vele, ez tisztán látszik.
Kedves kérdező, addig próbálj meg javítani a kapcsolatotokon, amíg nem jársz úgy mint én. Szerintem mi már sosem leszünk jó testvérek, és erről a szüleink is tehetnek, hogy anno többet engedtek neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!