Ilyen feltételek mellett segítenél a testvérednek?

Igen, segítenék!

(off: hihetetlen, hogy a továbbtanulást sokan kihagyhatatlan dolognak tartják, és "akkor nem lesz jövőd", "most cseszed el az életed" frázisokat kiáltoznak, NEM, NEM KELL MINDENKINEK TOVÁBBTANULNI, ANÉLKÜL IS REMEKÜL LEHET BOLDOGULNI AZ ÉLETBEN!)

Itt nem a továbbtanulás elengedhetetlenségéről van szó, uttsó, hanem arról, hogy a kérdező mit szeretne. Elfogadható-e neki az apjánál az állás, vagy homlokegyenest ellenkezik a terveivel, céljaival, és feladja-e a saját céljait a nővére kedvéért? Van-e esély arra, hogy néhány év múlva ezek még megvalósíthatók lesznek? Ez a dilemma.

Nehéz ez, kérdező, én lehet, hogy megtenném, mert túl jó szívem van, lelkiismeretfurdalásom lenne, ha a tesómmal végül történne valami rossz, amit módomban állt volna megakadályozni anélkül, hogy különösebb kárt szenvednék. Ha úgy érzed, hogy összeegyeztethető apád kérése a saját terveiddel, tedd meg, de gondoskodj arról, hogy valóban tanulhass (ha akarsz) 2-3 éven belül. Akár levelezőn is, egy cég vezetéséhez nem árt, ha a tapasztalaton és egy szimpla érettségin kívül szaktudásod is van.

MIÉRT TE ? ? ? Nekem ez a történet így több , mint zavaros. Kiakadtam , mint az óramutató!

Tehát ha egyik gyereknek félig tönkre a jövője -- annak félárvájáról nem is szólva ! -- legyen a tiéd is --minimum--csonka?

Ez nem "zsarolás" , ez így szinte "nyílt ultimátum" !

Apád "csak" egy önző , elkényelmesedett , begyöpösödött , szűk látókörű ember, aki tulajdonának tekintene ? Ráadásul nem

is a te kiszolgáltatott helyzeted miatt ? Ne téged, az édes leányát szekálja egy élettárs teendőivel , ne a te életedet ,

idődet , jövődet ossza be!

Nagyon üdvös , ha egy, a háztartására , környezetére igényes , felelősségtudattal rendelkező nő segíteni akar máson is.

DE ENNEK AZ LEGYEN AZ "ÁRA" , hogy a tanulmányait , önálló jövőjének alapozását félretegye , mint egy félighímzett terítőt? Na , ne! Mert segítőkész ember vagy , nem egy érzéketlen , korlátolt figura , azért állj be mosogatni , apudnak előkeresni néha a távirányítót és az unokáját , a cserbenhagyott tesódat megbiztatni és a gyerekét időnként pelenkázni , bevásárolni ...stb. ? Azért fogsz valami működőt felrúgni , mert a tesód póruljárt , de derogál neki segítséget kérni és még az sem győzi meg , hogy immár nem csak önmaga életéért lesz felelős ? Te eddig is tanultál , nem keveredtél ekkora bajba , tenni is akarsz ahhoz , hogy a magad lábára állj egykor , a SAJÁT életedet akarod továbbalapozni , ugye?

Mi lesz a következő dilemmád? Lelkiismeretfurdalás , mert szóltak , hogy ugorj a kútba és nem tetted ?

Ha még "mások" ---legyen az bárki---felelősségét , teendőit bevállalod? Oké tedd azt , biztosan erre vagy ezen a világon!

De ha mindezt úgy , hogy ezért a magad "terveiről, elképzeléseidről" nem önszántadból KELL lemondanod , akkor arról tegyél le , hogy valaha a saját életét is élheted ! 18 évesen esélyed van egy olyan kapcsolatra , ami a "TIÉD és a magad erejéből hozod össze...legyen az továbbtanulás , egy munkahely , egy fiú , akivel el tudod képzelni az eljövendő önálló életedet, akár a te leendő családodat . Később, ha nem lesz meg egy nyelvvizsgádról, továbbképzésről vagy bármittudoménmiről igazolásod,

akkor nem mondják majd, hogy nem baj, ha semmihez nem értesz, mégis jöhetsz dolgozni, ha melóhelyen porszívózol , elmosogatod a kávéscsészéket, a ha a csopvez unokáját megbüfizteted és elviszed a bölcsibe.

Azt sem tudod , mit tartogat a holnap : mások sem. De ha valamelyik nap pld. arra ébredsz, hogy találsz egy normáis férfit ,

aki szeret, el tudja képzelni veled az életét, de nem akarja , hogy zálogba legyél téve atyádnál, főled nem a tesód problémája miatt és nem kér leendő apósából....na akkor nem a srác lesz a hülye, baleknak való, "hálátlan" ember!

Mint testvér, segíts, de húzz egy vonalat : a segíteniakarás és a feltétlen önfeláldozás , az önfeladás nem ugyanaz.

A testvérednek meg kell tanulni saját lábára állni, felelősséget vállalni , édesapád pedig összetehetné a két kezét , amiért ilyen lánya van ! A magad útját járd, mert a te döntéseidért nem fog más "büntetést" vállalni. Ha más nem , hát győzzön meg az , hogy ha neked is félbetörik az életed ...na akkor majd hogyan és miként akarod segíteni a testvéredet és az apádat?

Remélni tudom csak , hogy valamit félreértettem.Ha mégsem, akkor édesapádnak küldték az üdvözletüket földönkívüliek egy másik bolygóról társkereső szolgálatától ! Állj a sarkadra , mert most nem csak "egy bizonyítvánnyal többről-vagy kevesebbről" van szó! Sok sikert , jó egészséget .....és minden megpróbáltatásod mellé kitartást!

18.52

Kicsit lassabban ! : ) Csak próbáltam előre gondolkodni atekintetben , hogy nem áll meg tán az idő , nem lesz örökké egyedülélő és nem vontam kétségbe , hogy egykor a saját életét akarja élni és lesz férje , saját családja. Olyan élete , ami róla és az általa választott élethelyzetekről szól.

'Am semmi gond : Legyen szép a napotok! : )

No , ne hagyd magad , látod , menni fog! : ) Észérvek mentén próbáld meggyőzni apudat , hogy ilyen kompromisszumok után további mérlegelésre is képes lehet. A lényeg : maradj határozott , következetes , ne legyen az egy évből többször egy év. Be fogják látni, hogy nemhogy magadon , de nekik is csupán addig tudsz segíteni , amíg te sem kerülsz kényszerhelyzetbe .

Jó egészséget , a kis jövevénynek is ! : )

Csak egy részére reagálnék az irásodnak , az tök jó ha tovább tudod vinni apud vállalkozását. Sajnos ez magyarországon nem divat. Pedig rengeteg előnye van!

Neked már nem kell meg gürizned azokért a dolgokért amit ő felépített. Főleg hogy ha a nulláról indult, akkor neked már nem kell. A tanulással nem mindig van előbbre az ember. Ha én tovább viszem apum szakmáját valószínűleg már vállalkozó lennék , ehelyett még csak most fogok belevágni egy sajátba, ha összejön 34 évesen. Szóval már rég meg lenne oldva az életem....ő nem erőltette hogy azt a szakmát válasszam , én meg mást tanultam... Tanulni meg később is tudsz, van aki felnőttként diplomázik.

Korlázozd időben a segítséget, ha segítesz.

Mondd, hogy fél évet, egy évet.