Hogyan kezeljem a magából kifordult milliomos húgomat?

"Hogy tudnék ebből az egészből egészséges felfogással és önbizalommal kikerülni?"

Szerintem először is érdemes lenne végiggondolnod, hogy a te értékrended mennyire azonos a szüleid és a húgod felfogásával ebben a kérdésben.

Azt kell-e sajnálni, aki a saját szorgalmával, kitartásával és munkájával elérte azt, amit te eddig elértél, vagy azt, aki készen "beleült" egy olyan életmódba, aminek az anyagi hátterét nem ő, hanem mások teremtették meg, és annyi érzelmi intelligencia szorult belé, hogy ahelyett, hogy a helyén kezelné a dolgot, és nem kérkedne, meg nem próbálná próbálná a saját érdemének beállítani, ezek után ezzel a saját testvérét cukkolja, és próbálja "lúzernek" beállítani.

Szerintem valahol a felnőtté válás része az is, hogy - néha nem könnyű leckék árán - előbb-utóbb megtanuljuk függetleníteni magunkat mások értékítéletétől, ha az nem azonos a miénkkel, és ezzel együtt megtanuljuk a helyén kezelni az ezzel együtt járó, gyakran igazságtalan kritikájukat, vagy adott esetben a beszólásaikat.

(Kevésbé kulturáltan kifejezve adott esetben bevenni azt a bizonyos lesz@rom tablettát. :-)

Nyilván jogosan érzed bántónak, ahogy viselkednek, viszont a lényeg az, hogy amit tesznek, nem téged minősít, hanem őket.

Bennem azért felmerült a kérdés, hogy a kedves családodban lenne-e annyi következetesség, hogy ha esetleg előbb-utóbb válással végződik a húgod házassága, akkor együttérzés és támogatás helyett kapná az ívet tőlük, hogy milyen "szerencsétlen" és "életképtelen".

Még egy dolog felmerült bennem: én azért el tudom képzelni, hogy a húgod, ha a külvilág felé nem is, de mélyen belül kénytelen magának beismerni, hogy nem a saját tollával ékeskedik, te viszont a saját erődből érted el, amit eddig sikerült, így talán valahol a saját önértékelése és önbecsülése sincsen 100 %-ig rendben emiatt, és részben talán épp az emiatti frusztrációból kompenzál ilyen éretlen és buta módon.

De könnyen lehet, hogy csak én vagyok túl naív nő létemre, mert nehéz elképzelni számomra, hogy valaki tényleg ennyire elveszítse a realitásérzékét, nem mellesleg a testvére iránti szolidaritással együtt.

Az öcsém asztalosként (mondjuk profi német tudással és nagyon jó szakemberként) a többszörösét keresi nettó fizetésként, mint én itthon a mérnöki végzettséggel és a nyelvtudásommal, de soha nem éreztette semmi módon, hogy "lúzernek" tartana emiatt, én az én fejemben sem fordult meg soha, hogy esetleg így gondolná, csak nem mondja ki.)