Kulon szobara vagyom. Ti voltatok mar hasonlo helyzetben? Van valaki igy?

Mindenki vágyik magánszférára.. Nekem otthon megadatott, de koleszos voltam 13 éves koromtól, 15en voltunk egy szobaban... Majd egészen 22 éves koromig másokkal, nem is rokonnal laktam együtt...

Viszont egy boztos, ha anyukámmal kellett volna laknom, akkor tuti megőrültem volna, pedig jól kijövünk...

Az igazan szomorú, hogy egy 2 szobás lakasban 2 család lakik..

Ezt a 1-2 évet, míg tanulsz bírd ki, es akkor ha dolgozol költözhetsz..

Egyébkent én koliba mennék 15 körül vannak, ott, ha 2 fős a szoba esélyesebb hogy többet vagy egyedpül...ott el lehet vonulni sok helyre

Te jó ég, nem irigyellek...

Koleszba sem tudsz menni pl.?

Ha a költözés semmiképp nem megoldás, akkor valamiféle térelválasztás lenne a jó megoldás, igaz a hangokat nem szűri, de legalább egy kicsit elvonulhatsz:

[link]

[link] (lapfüggöny, panelfüggöny)

Abszolút megértem a problémádat. Otthon a tesóimmal volt közös szobánk, utána kollégiumban laktam. Az első lakásom egyszobás volt, négyen laktunk benne, majd kétszobást vettünk, jóval később tudtam nagyobbat vásárolni. 43 éves korom óta van külön szobám, amikor átalakíttattam/felújítottam a lakásomat, ez volt az egyik fő szempontom, hogy mindenkinek legyen saját kuckója.

Olvasásra, tanulásra kitűnő hely a könyvtár, kollégistaként így oldottam meg. Légy türelmes, koncentrálj arra, hogy mit akarsz elérni a tanulással, majd ahogy teheted, költözz el. Ha céltudatos vagy, el tudod érni, amit akarsz.

Szerintem amúgy te is nagyon jól tudod, hogy amíg otthon laksz, ezt megszívtad.

Vagy menj koliba vagy dolgozz és menj albérletbe.