Hogy segíthetnék a magányos kis húgomnak?

Én most vagyok 16 és ő 5.5 évvel fiatalabb. 4 éve elköltöztünk és azóta egyikőnk sem találja a helyét, nem sikerül olyan igazibb barátokra lelni. Sosem volt meg köztünk a szorosabb kapcsolat, nem mondom hogy utálom, mert semmi okot nem ad rá, de kicsit távolság tartóak vagyunk, már már furának tartom ha jó éjt puszit ad vagy megölel, és erről szerintem én tehetek. Otthon nem volt vele ez, oviban tök jól meg volt és otthon is vidám volt, de mióta elköltöztünk ez megváltozott. A suliban véleményem szerint ki közösítik, barátnőivel együtt, akiből van vagy 3, és az is olyan barátság hogy egyszer többet nem is szólok hozzá, 2 nap múlva meg megint BFF. Iskolából haza jön rajtunk kívül senkivel nem találkozik rajtunk kívül, és nem nagyon megy sehova a kora miatt, haza jön és TV vagy telefon. Nagyon rosszul érzem magam, mert igaz nekem sem jobb, nekem is ugyan ez van, de én nekem az ő idejében még nem az a magányos unalom volt hanem a szomszéd gyerekekkel játszottam. Sokszor van olyan hogy próbál társulni,de vagy ő olyan hogy elviselhetetlen, vagy pedig legtöbbször nekem van olyan hangulatom, sokszor idegesít a normálisan gyerekes viselkedése, mint kornyikálás, folyamatos tapsikolás meg a figyelem központba kerülés. Abban reménykedek hogy nyári szünet után már csak egy év és megy át másik suliba és ott majd betud illeszkedni. Nagyon rosszul érzem magam ha ebbe bele gondolok és félek hogy lelkileg összeomlik ebben a magányban.