Nagyon féltékeny vagyok a testvéremre, és minden nap egyre jobban fáj, hogy mindig csak Ő számít, én soha. Mit tehetnék? 14L

Már mióta féltékenykedem, és borzalmas érzés. Próbálom elengedni, nem tudomásul venni, de nem megy. Ott motoszkál az érzés bennem, bármit teszek. Ő mindent megkap, bármit kér, és tudom, a tárgyi dolgok nem számítanak, de azért egy idő után ez is kicsit zavart, hogy ő 20 000+-os cipőt kap, tőlem meg sajnálják az 5000 Ft-ost. Anyagilag nem állunk jól, apa állást keres épp, és anya is annyit kap havonta, hogy ki tudjuk fizetni a rezsit, és legyen elég élelemre, és néhány váratlan kiadásra, de abból is az olcsóbbakra. Pl.: Egy új nadrág mert kiszakadt a régi. Az elején még dühös voltam rá, hogy így kisemmizi anyáékat, hisz neki csak a márkás, a drága a jó. És semmit, de semmit nem tesz érte. Soha fel nem kelne a gép elől, és segítene ebédet főzni, felporszívózni, kiteregetni. És ennek ellenére mindene megvan. Fesztiválozni támad kedve? Hopp már meg is van a jegy, ami valljuk be, nem olcsó nekünk... Naponta 5000 Ft-ért eszik, isten tudja, hogy mit. Több tíz ezer forintért piál, és részegedik le, de anyáék ezt finanszírozzák neki, nem tudom miért... Névnapjára csak egy iPodot kapott, aztán ott van a fényképezőgép ami 200 000 Ft fölött van... Egyszer nem használta, de ha nem kapta volna meg, nem lett volna mivel felvágnia... De igazából ez annyira nem is zavarna, ha anyámék nem sajnálnák rám a pénzt... Olyan rossz érzés. A szülinapomon "csak" egy könyvet kaptam, mert nem futotta a fényképezőgépre amire már 2.-os korom óta vágyom... És én örülök a könyvnek, és tisztában vagyok azzal, hogy van akinek ennyi se jut, de azért mégiscsak rosszul esik, azok mellett, hogy a tesóm miket kap... És ezek még csak az anyagiak... Ha neki névnapja vana nagyszüleim hanyatt homlok rohannak át hozzánk, a finom tortával és egyéb desszertekkel, amiket neki csináltak. (Komoly, hogy névnapra is kap tortát!) És e mellett még 20 000 forintokat adnak neki, pedig ők még nálunk is rosszabbul állnak. És ez sem zavarna, hisz örülök neki, hogy megünneplik, de amikor nekem szülinapom van akkor sose jönnek, csak egy lapot küldenek... Pedig a tesóm olyan gonosz velük, csak mindig engem állít be bűnbaknak. És ha miatta jönnek ide a nagyiék, eszik, annyit mond, hogy köszi, és már a gépnél ül. Én meg beszélgetek velük, segítek rejtvényt fejteni, és hallgatom a történeteiket amik, tényleg érdekelnek egyébként. De hiába vagyok velük bármily kedves, engem akkor sem szeretnek. A rokonok sem szeretnek engem, mert a tesóm megutáltatott velük, és engem mindig kerülnek, és a testvéremmel pedig vidámparkba meg ilyesmi helyekre mennek, amíg én az anyjukkal ülök, és TV-t nézek, és próbálom nem elsírni magam... Neki mindene meg van! Minden lehetősége! És mégsem használja ki őket... Nem is tanul rendesen, és mégis. Olyan féltékeny vagyok, és úgy fáj... Senki sem szeret engem, és nem értem miért. Mit szúrtam el? Legyek én is olyan bunkó mint ő, és akkor szeretni fognak? Legyek én is olyan pénzéhes és anyagias, és hisztizzek a márkás cipőkért és telefonokért? Akkor boldog életem lesz? Mit tehetnék? Nagyon el vagyok keseredve. :(