Van testvérem, de még sincsen: Ti mit gondoltok egy ilyen emberről?

Szerintem próbálj meg szeretettel, feltétel és ok nélküli szeretettel fordulni hozzá. Furán hangozhat, de adj neki, minél többet magadból, a szeretetedből. Akkor is, ha elutasító, durva, szemtelen, érzéketlen veled.

Ha viszonzásképp ugyanúgy reagálsz amit ő tesz, vagy esetleg közömbösen próbálsz viselkedni vele, a helyzet sosem fog változni. Azonban ha valami meglepő módon, pozitív kisugárzással közeledsz hozzá, lehet megfordul benne valami, egy idő után. Légy kitartó!

Ezenkívül nyílt, egyenes beszéddel is mondhatod neki, hogy szereted, olyan jó lenne ha jó testvérek lennétek, szükséged van rá!! Bátorság kell így megnyílni előtte, főleg, amiért ő olyan undok veled.

De valami meghökkentő dolgot kell tenned, különben nem fog érezni bizalmat.

Problémái lehetnek, érzelmi devianciák. Öleled át, sugározd felé, hogy Te ott vagy neki! Sok sikert! :)

2-es, nagyon aranyos vagy, egykor én is gondolkoztam így, de van, akinek olyan mélyen el van temetve a lelke, hogy ha kedves vagy vele, csak még jobban kihasznál. Nem mindenre a kedvesség a válasz! Van, amikor szigor kell!

Kedves Kérdező, nem tudom, te egymagad mit tehetnél, szerintem csak a szülők szólhatnak rá, tőlük talán komolyabban veszi, hogy szedje össze magát!

Sajnos párom bátyja is ilyen (de folyton öccsét akarok mondani), pl. mikor anyukájuknak eltört a bokája, hiába ott lakik velük, nem vitte be a kórházba, páromnak kellett odaautóznia, onnan meg a kórházba, pedig ő messze lakik a szülői háztól...

És őszintén szólva én sem értem, hogy hagyhatták, hogy idáig fajuljon. Illetve tudom, hogy az a felállás, hogy az anyukájuk hiába próbál szigorú lenni vele, az apuka túl szelíd és konfliktus-kerülő, folyton védeni kezdi a srácot (srác... már 33 éves...), az meg kihasználja a megosztott helyzetet, és csinálja tovább az élősködést, nem segítést.

Szerintem csak akkor tudtok elérni nála valamit, ha a családból MINDENKI összefog, és együtt támadjátok le, esetleg ultimátumot jelöltök ki, és fontos, hogy KONKRÉT szabályokat hozzatok, mert csak azt lehet jól számonkérni (Pl. heti egyszer takarítsa ki a fürdőt stb)

Dobjátok ki a pics.ba!

Elsősorban édesapád felelőssége és szégyene, hogy nem nevelte meg.

A fiúk később érnek, később jönnek rá, hogy mi az értékes. Nekem két öcsém van, mind a kettő 30 körüli. Amikor 20 éves körüliek voltak, nem érdekelte őket semmi, csak a buli, meg minden más. Jelenleg mégha nem mondhatom azt, hogy komolyan vennék az életet, nem akarnak még komoly barátnőt szerezni maguknak, de bármikor ott vannak, ha az édesanyámnak segítségre lenne szüksége.

Hogy változtak e? Igen, csak előnyükre.

Ez a szüleid hibája, ők nevelték ilyenné.

Te keveset tehetsz, ha a saját szüleitek nem hajlandók ráparancsolni, hogy segítsen.