Hogyan legyen életem, ha együtt kell élnem az öcsémmel?

Pesten kaptam egy lakást, abban élek teljesen egyedül már több, mint fél éve.

2012 elején költöztem oda, most májusig a nagyobbik szoba iskolaidőben ki volt adva albérlőknek (tehát nyaranta is egyedül voltam).

Dolgozom, teljesen önálló vagyok. 25 éves vagyok.

Elég furcsa családban nőttem fel, a nőzés pl tabu volt, de mindenféle nagyfiuskodást bűntudatkeltéssel meg mindenféle alattomos módszerrel díjaztak anyámék. Tipikus tápos gyereknek neveltek, és csak az számitott, hogy ötös legyen a bizonyítvány. Úgyhogy szűz is voltam 21 éves koromig. Egyetemen sem remekeltem, bár érdekelt, és el tudtam végezni. De munkakeresésnél megint gondok voltak, mert mindenütt leráztak, mert furcsán viselkedem és nem is vagyok az a szép szál gyerek.

Nagyon nagy kínlódás, sírások, stb. árán jutottam el oda, hogy nekem is legyen nemi életem. Ugyanis, mint mondtam nem születtem sem magasnak, sem széles hátúnak, sem jóképűnek. Amennyit küszködtem már a nőkért, hogy néhány átlag alatti nőt megdugjak, annyi erőlködéssel egy jóképű már top nőkből álló háremet tart fenn.

Innentől meg kitalálod, hogy nekem hiába a saját lakás a belvárosban, hiába a jó lakókörülmény, nem igazán viszek haza lányokat bulikból, míg a jóképűekkel vidáman elmennek dugni a bokorba is.

Van egy öcsém, aki szintén hasonlóan hordozza magán az agybeteg neveltetés örökségét. Ő viszont még ennek tetejében nagyon fejletlen, 14 évesnek néz ki 18 évesen.

Felvették főiskolára, de nem ment el, mert bevágta a hisztit, hogy ő azt nem birná, mert nagyon gyakran szokott fájni a feje.

Persze most meg már unatkozik otthon vidéken, ugyhogy mostmár mindenféle mondvacsinált indokkal jönne fel hozzám. Pl azért felköltözne, hogy nyelvtanárhoz járjon, mert 80%-os emelt érettségijéből szeretne csinálni 90%-osat, hogy felvegyék újra. Meg elvállalna valami alap 4 órás melót.

És mivel engem sem inni, sem nővel nem látott, de még csunyán beszélni sem, ezért a jelenléte nagyon para lesz, mert nem tudok felvinni nőket. Eddig simán filmezettem a király nappalimban a nökkel a nagy tévémen, de mivel tesóm ott fog lakni, ezért megint nyomoroghatok majd a nökkel a kis 8nm-es szobámban, mint anno, mikor még albérlőim voltak...

Mondjuk legalább az albérlők előtt nem volt para, hogy nők járnak hozzám. De tesóm nem igazán tudná feldolgozni, hogy kefélek. Mert gondolom hallaná (amit még sosem).

És elegem van a gyerekes viselkedéséből is.

Lehet, hogy köcsögnek tünök, de értsétek meg, hogy nekem nagyon sok küszködés, sirás és pofon volt az ára, hogy legyen egy kis sikerem a nöknél. Ez az egyetlen dolgo az életembne, amit magamtól és magamnak küszködtem össze.

Diplomám azért lett, mert anyámék azt mondták, hogy tanulnom kell.