Mit csináljak az öcsémmel, hogy ne legyen ilyen faragatlan 5 évesen?

Mar ne haragudj, de szerintem mostohaapad k@@rvazza le anyadaat, a gyerek atvette.

Anyad nyalja mostohaapad s@gget, elment az esze, inkabb elveszit teged, es nevel egy kis h@lyet, akibol sohasem lesz ember.

Nem normális. S ha igaz, amit állítsz egy 5 éves gyerekről, akkor fog még fejfájást okozni a szüleinek. Azt mondják, ebben a korban a gyerek tükör, azt tükrözi vissza, amit lát, hall, tapasztal. Én is megkockáztatom, hogy a minta ott van előtte.

Vedd levegőnek, zárd az ajtódat előtte, ne vedd fel neki a kesztyűt! Élvezi, hogy kibabrálhat veled, s neki adnak igazat. Ha látja, hogy kitérsz előle, mint ha ott sem lenne, változtatni fog a taktikán. Persze lehet, hogy nem jobb lesz, csak máshol próbálkozik majd.Azért egy 5 éves már nem annyira korlátolt, mint hinnénk.

"te meg nyugodtan verd szajon ha lek.urvaz.most gyerekveronek meg vadallatnak leszek elkonyvelve,de nehogy mar egy 5 eves takony rugdosson meg pics.azzon."

Nem tudom van-e gyereked, és próbáltad-e rajta a módszert, de elárulom, hogy ezzel csak olajat öntesz a tűzre.

4 éves kisfiú anyukájaként írom, amit írok, tehát nem csak a levegőbe beszélek. Ő is alaposan el van kényeztetve, mert bármelyik nagyszülő, nagybácsi, dédi ugrik első szavára, de itt nem ez a lényeg.

A kisfiú nem egyik napról a másikra kezdett el így viselkedni. Valószínűleg apránként kezdte el feszegetni a határokat, amik az elején nem lettek egyértelműen kijelölve, vagy a szülők, (nagyszülők) nem jól reagálták le az ilyen helyzetet.

A kistesód most abban a korban van (4-5 év), amikor még nem tudja kezelni az agresszióját. Mindegyik gyerekben van valamennyi, kiben több, kiben kevesebb, ezt sok dolog határozza meg, pl. a környezet. Nem mindegy, hogy egy nyugodt, szerető légkörű családban van, vagy olyan helyen, ahol sok a vita, feszültség (ez lehet mondjuk a munkahelyi stressz is, ami látszik a szülőn). Esetleg történt-e valami változás az életében, pl. költözés, tesó születése, valakinek a halála...stb. Ezeket a példákat csak azért írom le, hogy lásd, mennyi minden befolyásol egy gyereket a nevelés mellett.

Szóval az én négyévesemet is elég nehéz volt koordinálni mostanában. Mi nem p.csázunk, meg k.rvázunk itthon, nem is úgy indult, hogy ütöm a gyereket.

Úgy kezdődött, hogy terhesen nem volt elég időm vele foglalkozni, és ő mindenáron fel akarta hívni magára a figyelmet. Elmondtam neki, hogy pihennem kell, egyszer, kétszer tizennyolcszor, de semmi.

Provokált, csúfolt, belém csípett, rám csapott. Messzire, ment és adtam neki egy pofont.

Eredmény: még inkább provokált. Azt olvastam, a gyereknek (saját szemszögéből) még az is jobb, ha megütik, mint ha nem foglalkoznak vele. Megszületett a tesó, nagyon igyekeztünk, hogy felkészítsük rá. 2-3 hétig semmi gond nem volt, mert a baba ilyenkor leginkább alszik, utána már sokat kellett vele foglalkozni, és kezdődött megint a cirkusz. Kiabált, csapkodta az ajtót, csapkodott engem, csúfolódott, egyszer megcsapta a tesót is, mert arra azonnal ugrottam.

Ha szépen kérés, erélyes rászólás, tiltás..stb után elfenekeltem, lelkiismeret-furdalásom volt, a gyerek meg kiabált velem (buta vagy, megdoblak..stb).

Aztán rájöttem, hogy a tiltással, fegyelmezéssel, azzal, hogy felemelem a hangom, vagy rácsapok a fenekére, nem érek el az ég-világon semmit.

Nagyon nagy önuralom kellett hozzá, de amikor kiabálni kezdett, megütött, nem állítottam sarokba, nem csaptam a popójára, hanem teljesen higgadtan megpróbáltam az eszére hatni. Megkérdeztem tőle, hogy ha megüt az szerinte fáj nekem? (igen). Ha fájdalmat okoz nekem szeretnék én majd játszani vele (nem). Ha azt szeretné, hogy játsszak vele, abbahagyja a csúnya viselkedést? (igen). Megpróbáltam minél jobban éreztetni vele, hogy mennyire szeretem, és többet foglalkozni vele, (pl. kezemben a tesóval leültem mellé amikor legozott)

Nem egyik napról a másikra, de a helyzet szinte teljesen megoldódott.

Azt tanácsom, hogy most vegyél egy nagy levegőt, és próbálj meg túllépni a tesó viselkedésén. Anyudékat felejts el, hiába is próbálnál beszélni velük huszonharmadszorra, mert nem hallgatnak meg és nem nevelik a kicsit. Nem véletlenül ilyen. A jelek szerint mindent megkap az igazi törődésen kívül. Ha tényleg szereted, és nem akarod, hogy elkallódjon, kezd el te nevelgetni, és ha van némi eredmény, lehet, hogy a szülők is jobban együtt fognak működni.

1. játssz vele sokat, beszélgess vele

2. ha undok, hass az eszére, vezesd rá, hogy nem jó, amit csinál. (ne add fel, az elején biztos nem fog menni, idő kell hozzá)

3. ha követel valamit, kösd feltételhez (nem biztos, hogy elsőre menni fog, de próbálkozz). Sose azért szidd, amit nem teljesített, hanem dicsérd meg nagyon, ha valamit jól csinált.

4. Más előtt is dícsérheted, hogy az öcsi milyen ügyesen megcsinált ezt-vagy azt.

5. Ha valamit akar, taníts meg rá, hogy szépen kérje, de amint kimondta, hogy légszi, vagy engedd meg...stb, add oda, nem lesz türelme 10 percig várni valamire.

Az még a nagy baj, hogy nincs előtte tekintélyed, mert anyudék téged is leszidnak előtte. Ezeket a helyzeteket jó volna valahogy elkerülni.

Sajnálom, hogy 17 évesen kell belerázódnod a gyereknevelésbe, de legalább lesz tapasztalatod, mire neked lesz babád:) Ha sok kérdésed van, olvasgasd Ranchburg Jenő vagy Vida Ágnes cikkeit. Nagyon jók, sok hasznos dolgot megtudhatsz belőle. Sok sikert.

Pár hónap múlva azért írd le, van-e valami előre lépés.

Vannak gyerekeim,felnottek ,és szerencsere soha nem volt ra szukseg,hogy pofon csapjam oket.

Eszukbe sem jutott rugdosni,k.urvazni stb Szerintem ez nem normalis es nem elfogadhato viselkedes,semmifele korulmenyek kozott .

Ha valaki ot evesen ilyen szemtelen es agressziv,ez csak rosszabb lesz . Engem szo nelkul helyrerakott a noverem ha pofatlan voltam,es igen,tanultam belole. Mert mikor 5. jere szolt,hogy ne turkaljak a szobajaban,mert baj lesz,es csakazert is bementem,akkor bizony kaptam egy taslit . Es nem olaj volt a tuzre,hanem eszhez tertem. Tudtam hogy neki is ugyanugy szot kell fogadnom mint anyamnak mert o az idosebb.