Gyűlölöm a testvéreimet. Más is van így? Az évek előrehaladtával változott bármi?

16 éves lány vagyok,ők 26 ás 30. Havonta jönnek haza és nekem az a havi 2 nap a rémálmom. Állandóan sértegetnek, a szememre vetik a hiábáimat, mintha nekik nem lenne. Vannak személyes promlémáim( vagy nem tudom hogy írjam). Nehezen kötök barátságokat, félek az új helyzetektől, idegenekkel nem tudok jól elbeszélgetni, társaságban kényelmetlenül érzem magam. Sokat javult a helyzetem, de még van mit fejlődni e téren. Ők ezeket a dolgokat állandóan a képembe vágják. Minden mondatomat kigyúnyolják. Mert én nem vagyok elég szép, elég okos, elég sikeres az életben. Sokszor megkapom, hogy nincsenek barátaim, nem járok elsehova, hogy antiszociális vagyok meg hogy nem vagyok normális. Állandóan veszekszünk, de a szüleim nem értik, hogy mi bajom van velük. Azt szajkózzák, hogy az ember a testvéreire számíthat igazán, pedig bármelyik barátom normálisabban viselkedik velem, mint ők valaha is fognak. Nem értem , miért kellene nekem velük jóban lenni, egyáltalán elviselni, ha ,mint embert nem bírom őket. Ha nem lennénk rokonom, soha nem foglalkoznék velük, akkor miért ne gyűlölhetném őket, csak azért mert rossz helyre születtem?