Nem bírom már elviselni a testvéreimet. Mit tegyek?
Középső gyerek vagyok. Azt hittem, ha nagyobbak leszünk, ez a hülyeség megszűnik, de nemsokára betöltöm a 19-et, és az egész egyre, egyre rosszabb. Úgy érzem, nem vagyok teljes értékű ember, mert vagy semmibe néznek, vagy bántanak. Folyton elveszik a cuccaimat. A húgom a ruháimat, a nővérem az elektromos felszerelésemet és mindent tönkretesznek. A nővérem már rengeteg fülhallgatómat szétrángatta véletlenül, a húgom pedig kikoptatja a nadrágjaimat, elszaggatja (persze véletlenül) a harisnyáimat, elhordja a pólóimat. Mindig rászólok, hogy az az enyém, de mindig azt mondja, nem tudja, melyik ruha az övé. Nővérem pedig azt mondja, neki nincsen fülhallgatója, ezért kell az enyém. Nem sokat vagyok itthon, és amikor hazajövök, sosem tudom, milyen állapotban találom a cuccaimat, meglesz-e egyáltalán az, amit a fiókomban hagytam. Ha van valamim, testápolóm, szappanom (speciális szappan kell a bőrömre), teafüvem, parfümöm, elhasználják. A számítógépemet is használják az engedélyem nélkül. A nővérem minden gond nélkül hibbantnak, hülyének, nyomoréknak nevez, de ha én mondok valakire akárcsak annyit, hogy hülye, már ordít, hogy ilyet nem szabad mondani. Ha megtud valamit, ami nem tartozik rá, rögtön elmeséli mindenkinek.
Anyuval élünk, őt nem érdekli, kinek van igaza, csak hogy legyen csend meg béke. Nagyon megvisel ez az egész, néha úgy érzem, tombolni tudnék. Mit tegyek?
válasza: válasza: válasza: válasza:Ajtódhoz nincs kulcs véletlenül?
Vagy rakodd be ezeket a cuccokat a szekrényedbe, és zárd le. A húgod, ha azt mondja, nem tudja, melyik cucc az övé, akkor átadod neki az övéit. Ha hisztizik, akkor add neki azokat a ruháidat, amiket már kinőttél, nem hordod, nem kell neked. Ha még így se áll le, akkor mondd ezt neki: Hát, én valahogy megtűröm, hogy ti így bántok velem. Te meg kérlek tűrd meg azt, hogy a ruháim nem a tieid! - Nagyon meg tudnak sértődni (tapasztalat) a kamasz lánytesók, de hát nem kell velük törődni. A nővérednek azt mondd, hogy ő, már a nővéred (tehát idősebb, mint 19 éves, ha jól olvastam a korod), és van sok szép pénze. Ha elkölti hülyeségekre, akkor nem lesz pénze arra, ami igazából neki fontos. HA-HA. Ezt így ahogy van, mondd el neki, mert nem lehet így élni. Az meg, hogy elhasználják mindenedet... Nekik is van parfümjük, dezodorjuk nem? Vidd át a szobádba, dugd el, és mondd azt: Huppsz, látod, nem valami jóérzés! De majd legközelebb a sajátodat használod! Menjenek el az anyukáddal vásárolni. És üljetek le, beszéljetek. Az anyukátokkal együtt, mint az érett nagylányok :). És akárki akad is ki (azért odaláncolni nem kell őket a székhez), végig beszélitek a beszélnivalókat, hússzor a legapróbb dolgokat is, mert leginkább ott adódik a probléma, hogy a kicsi részletek kimaradnak, és így akár minden szavadat ellened is fordíthatják. Na, jó, ez nem a bíróság, de azért...
Sok sikert!
válasza:Együtt éltek még?
Mármint egyikőtök sem kolis stb?
Ha nem akkor azt tudom mondani, hogy ha majd szépen lassan költöztök szét akkor javul a kapcsolatotok.
A távolság rendbe tudja rakni a kapcsolatokat.
Volt olyan testvér pár ismerősöm akik állítólag mindig ölték egymást. /bár én ezt sosem tapasztaltam/ És mikor kiderült, hogy kollégista lesz a kisebb szinte egyből jóba lettek.
Mi helyzetünkben: Tesóm 120 km-re költözött- az előző esettben 40 km volt talán a távolság- és akkor még öltük egymást és csak rá egy évre lettünk jóban.
Úgy érzem, ha elköltözöm, soha többé nem akarok velük szóba állni. Elég rossz érzés.
A szobámhoz nincs kulcs, a nővérem szobája az én szobámból nyílik. Így nem is lehetne sehogy bezárni.
Persze, vannak cuccaik, de amilyen piperelány a nővérem, mindene folyton elfogy. Én például nem is sminkelek, de nála ez elég nagy kiadás. Pénze nincs, mivel nem dolgozik, felvételizik az egyetemre. Ha szóba hozom, azt mondja, nem tud dolgozni az ő fizikai állapotával. Tényleg vannak gondjai az ízületeivel (a vállában), de ezzel az erővel akár simán lehetne még mindig telefonos értékesítő, szinte bármilyen munkát vállalhatna.
Nem lehet velük beszélni, mert én lennék a rossz. Kicsi koromban elég hisztis, frusztrált lány voltam, és azóta is ezzel dobálóznak. Akár ha nyugodtan elkezdem magyarázni, hogy úgy érzem, probléma van, rögtön megkapom, hogy "Ne hisztizzél mááár!". Anyuval pedig nem lehet beszélni, mert nem ő hordja itt a nadrágot, hanem a nővérem. Mindig csak azt mondja: "Jaj, hát tudod, hogy ők ilyenek."
Tudom, hogy nincsen megoldás a problémára, habár a záras fiók és a jelszó jó ötlet. Csak attól félek, elmérgesedne a helyzet, és én lennék a smucig dög. Igazából már tervben van a költözés, csak kicsit besokalltam ma, hogy megint bántottak. Köszönöm a válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!