Az életemnek miért kell tönkremennie, mert neki gyereke lett? Hogy lehet ilyen? Mit tegyek, hogy befejezzék?

A nővérem (csak féltestvér) 18 évesen terhes lett, megtartotta. Itt laknak anyánál, a barátja alkalmi munkákat vállal, a testvérem pedig itthon van egy 4 hónapos gyerekkel, aki folyamatosan sír.

Azt mondták, hogy észre se vesszük majd őket, de ez nem így van.

A barátja piszkál, folyton mondja, hogy mennyire rosszul vagyok nevelve és el vagyok kényeztetve, a nővérem kiborul mindenen. Pl. tegnap azon, hogy a rokonok mondták, milyen csinos vagyok, erre kirohant sírva, hogy én mindig a középpontban akarok lenni. Vagy valamelyik nap megjegyeztem, hogy én nem úgy akarom végezni, mint ő, erre üvöltözött velem (!), hogy neki igenis boldog az élete, mikor meg annyit mondtam, hogy "azt látom", otthagyott.

Kaptam apától egy autót, mert meglett a jogsim és a nyelvvizsgám is és múltkor elkérte a barátja, hogy kipróbálja, mert "minden álma egy ilyen autót vezetni". Mondtam, hogy az csak álom marad, mert nem viheti sehová, ezen is besértődtek. De könyörgöm, pár hónapja még a barátja lehordott mindennek, mert a legjobb barátnőmmel elvittük az anyja SUV-ját és már anya barátja szólt rá, hogy vegyen vissza, mert semmi joga így beszélni velem.

Kaptam egyenesen Párizsból macaron-t, de kiderült, hogy a nővérem és a barátja megették és mikor szóvá tettem, csak annyi volt, hogy ne kapjam fel ezen ennyire a vizet.

Bármit csinálok, belekötnek, mintha lenne joguk beleszólni. Neveljék a saját gyereküket, én eddig tök jól elvoltam nélkülük.

Már mondtam anyának, hogy elköltözök valahová, de azt mondja, hogy kibírható ez, majd beszél velük, de semmi hatása és én lassan már megőrülök.