Támogatnátok anyagilag neki ezek után? Vagy azt mondanátok neki, amit ő mondott évekkel ezelőtt?

A nővérem fiatalon lett anyuka, nem is folytatta a tanulmányait, háztartásbeli lett. Viszont most, 3 gyerek után a férje úgy döntött, hogy elege van és kidobta őket. A testvérem most megkeresett (nem tudom, honnan szerezte meg a számomat), hogy mikor leszek legközelebb Mo.-n, mert átbeszélhetnénk ezt, szüksége van a segítségemre, mert a szüleink nem tudnak segíteni, bárhogy akarnak.

Ez sokkolt, régóta nem beszéltünk és felhív ezzel.

Mikor utoljára láttam, elmondta, hogy semmire sem tart azért, mert gazdag a barátom és kihasználom ennek az előnyeit. Aztán kellett volna a családom segítsége valamiben, de annyit mondott gonoszul, hogy ideje megtanulnom, hogy a való életben csak magamra számíthatok. Végül is jól sült el, hogy nem kaptam tőlük segítséget, de akkor is... A mai napig emlékszem a szavaira és a gonosz mosolyára.

A család szemében is mindig ő volt a "mintagyerek", én a "fekete bárány", mert nem úgy viselkedtem, ahogy a szüleim jónak gondolták. A nővérem pedig előszeretettel viselkedett úgy, mintha ő jobb lenne nálam, mert gyereke van, vagy bármi.

Nem szándékoztam Magyarországra menni a közeljövőben, de most úgy érzem, hogy még 10 órát is repülnék azért, hogy a szemébe mondjam ugyanazt, amit ő nekem... De van, aki meg azt mondja, hogy azért segítsek neki, hogy lássa, én különb vagyok, mint ő.