21 és 20 éves fiaim vannak, Én 43 éves nő vagyok. Most babát várunk a párommal. Szerintetek a két nagy fiam mennyire fog foglalkozni kistestvérükkel?

Kicsit sok a nem válasz. 22 éves nő vagyok, ismerek elég sok huszonéves férfit, és nagyon is szeretnek kicsikkel lenni, sőt még olyat is hallottam már, hogy "várom, hogy nekem is legyen egy ilyen". (pedig nem is a barátnője vagyok az illetőnek, csak ismerőse)

Nyilván nem ők lesznek a pelenka felelősek, meg a büfiztetősek, de szerintem simán fognak vele babázni. Ha esetleg még se ilyen típusúak, ne okold őket, idővel majd közelebb kerülnek egymáshoz. Nekik is érniük kell, meg a picinek is.

Az én tapasztalatom:

15 voltam, mikor megszületett a húgom.

Többet pelenkáztam, fürdettem és etettem, mint anyám.

Ha nem volt kedvem (naná, mentem volna én is a többiekkel szórakozni), akkor megkaptam, hogy én akartam kistestvért (naná, úgy 10-11 évesen), és akkor bezzeg hogy örültem, mikor kiderült (naná, elvégre már évek óta próbálkoztak vele, és örültem az örömüknek).

Vigyáztam rá, amíg szórakozni mentek, ügyeket intéztek, vihettem magammal, mikor nekem kellett valami elintézni, stb.

Ha hisztizett velük, az az én hibám, mert nálam nem hisztizik. (Na igen, a következetes nevelés már akkor is jobban ment, mint anyámnak...).

Ha nekem nem felesel, neki igen, akkor én rontom el.

Sok minden kimaradt a kamaszéveimből, aminek akkor van ideje, mert pesztráltam. Sok barát elmaradt, kimaradtak a fiúk, a bulik, stb. Tudom, hogy nem a gyerek tehet róla, de annyi bántás ért miatta, hogy sose tudtam szeretni.

Kifejezetten idegesített, mikor csüngött rajtam éjjel-nappal.

Mikor 18 lettem elköltöztem. Vagy ha őszinte akarok lenni, akkor kiraktak (elvégre már felnőtt vagyok, nem kell eltartani). Akkor volt 2,5 éves.

Haza-hazajártam látogatni. Hetente egyszer biztos.

3,5 évesen a húgom még nem beszélt, jó esetben elismételt egy-egy szót, ha anyám elmondta, de jelentés nélkül. Meg mertem jegyezni, hogy gond lesz oviban, és oda kéne figyelni. (Lett is: logopédus, gyógypedagógus, stb, mindez az elhanyagolás és a nevelés hiánya miatt)

Jól össze is vesztünk.

A vége az lett, hogy erről is én tehetek, mert ha többet foglalkoznék vele, akkor már beszélne.

Tehát akkor is elvárták, hogy én neveljem, amikor otthon se laktam!

Mondani se kell, hogy (már ő is nagykorú) soha nem lesz olyan a kettejük kapcsolata sem, mint egy átlagos, normális, anya-lánya viszony.

Szóval kérdező:

NEKED lesz egy kisbabád.

ÉS van két nagy gyereked.

A kettő között semmilyen összefüggés nincs!

# 22/27

Persze messziről én is imádtam minden kisgyereket de napi 24-ben üvöltés mellett nem hiszem hogy élveztem volna 20 évesen.

Kérdező majd az idő eldönti.

Semennyit. Felnőtt emberek, már majdhogynem a saját családjuk alapítása küszöbén.

"De hát mégis csak a testvérük lesz!"

Igen. De nem a gyerekük. Értted mi a különbség, ugye?

És ne kösd magadhoz a már felnőtt fiaidat azzal, hogy lesz egy csecsemő tetsvérük! Hadd éljék a maguk életét - hiszen fiatal felnőttek!

A munkatársam ilyen csaldban nőtt fel: a bátyja 22 évvel volt idősebb nála. Gyakorlatilag semmi kapcsolat nincs köztük: mire a munkatársam ovis lett, adddigra a tesó megházasodott és elköltözött az ország másik felébe. Tudta, hogy van egy felnőtt testvére, néha ünnepeken látta is, de kb., annyit jelent neki (még ma is), mintha a nagybátyja volna.

A férjem első házasságából származó lánya 21, én pár héten belül szülök. A lánnyal jó a kapcsolatunk, de neki is már külön élete van.

Amire én számítok őt ismerve és a jelenlegi lelkesedést összeadva: többet fog látogatni minket, mint most (havi 1 alkalom kb), 15-20 perceket ellesz a babával. Néha fog neki egy-két dolgot készíteni (művész beállítottságú), kicsit nagyobb babaként rövidebb időre (fél-egy óra) rá tudjuk bízni. De ezt nem folyamatosan,rendszeresen, hanem tényleg alkalomszerűen.

Inkább az apját fogja elkísérni néha babakocsit tologatni. Elvárni viszont nem várok/várunk semmit. Születés után nézze meg, ha jön máskor, akkor örülünk, de feladata a babával nem lesz. Ha szeretne vele foglalkozni, akadályt nem gördítünk el, de megkérni maximum annyira fogom, hogy "ha már itt vagy, két percre kérlek ülj mellé, elmennék mosdóba".