Ezt ti is rossz néven vennétek?

"Soha 1 szóval nem utasítottak vissza semmit,elengedték velem,most meg így nekem estek."

Na emiatt gondolom, hogy abszolút nem lehet megérteni őket. Anélkül sem helyteleníteném, amit tettél, de így aztán végképp nincs nagy erkölcsi alapjuk beszólni, utólag. Amúgyis rendesen, emberi módon kellene leállítaniuk Téged, nem így. De hát emberek, nyilván rosszul érzik magukat, hogy Te olyat tudsz adni a kicsinek, amit ők, a szülei nem s kirobbant belőlük a sok keserűség, irigység. De igazuk nincs.

Szerintem az természetes, hogy veszel neki ezt-azt. Örömmel várja majd mindig a jómódú nagybácsit. Ez rendjén van. De talán a zeneórát a szüleivel kellett volna inkább megbeszélni és nekik felajánlani a pénzt a gyermek oktatására, és rájuk bízni, hogy elmesélik-e vagy sem a kislányuknak, hogy a te pénzedből taníttatják.

Az még nagyobb segítség a részedről, ha a szüleinek hálás lehet a kislány a te (titkos) segítségeddel.

5# vagyok, elnézést a tévesztés miatt a nemedet illetően.

Ez esetben teljesen illendően és figyelmesen jártál el.

Feltehetőleg túlságosan érzékenyen érinti őket az anyagi különbségetek. Kényes téma.

Nekem van 3 gyerekkori barátom, összejárunk, ők sikeres vállalkozók , én biztonsági őr vagyok, és nekem is erős csatákat kell vívnom magammal sértődöttség (esetleg irigység) tekintetében. Baromság és szerencsére felülkerekedem ezeken az érzéseken , ráadásul a legjobb barátaim, tök rendes emberek, akik egyáltalán nem érdemelnének semmilyen indulatosságot tőlem, ahogy te sem a testvéred részéről- csak azért írtam le, hogy tudd, hogy a szegényebbnek nagyon kellemetlen (kínos) érzés, hogy szegény, ezért fokozott óvatossággal kell ezt kezelned! Fura dolog, hiszen te jót akarsz , önzetlenül. Szóval, ez egy kényes téma.

De te tényleg jól csináltad, nincs joguk hozzá, hogy neked essenek!

Á, tudod, milyenek az emberek, amint kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, mindenkire támadnak, aki segíteni szeretne, mert az egész világban ellenséget látnak. Nem hiszem hogy személyesen ellened szólt.

És hát igen, én is rossz néven venném.

Ezzel nem tudsz mit kezdeni. Hasonlóba én is belefutottam.

Én amúgy átlagos, normális anyagi körülmények között élek,a barátnőim is minimum átlagos vagy annál jobb helyzetben. Mindegyikünk elég jó minőségű ruhákat vesz a gyerekeinek, de ha kicsi valamelyikre, akkor simán cserélgetünk, adunk és elfogadunk egymástól, holott mi is megtudnánk venni magunknak.

Aztán egy ismerős panaszkodott, hogy ez meg az, ezt kell befizetni, azt kell befizetni, milyen nehéz. Nekem meg bevillant, hogy épp most raktam össze egy ruhacsomagot a kinőtt ruhácskákból, az ő gyerekének pont jó lenne. Felajánlottam, hogy kérik-e, de csak jó nagy sértődés lett belőle, hogy ők azért ennyire nincsenek megszorulva, különben sem adnak használt ruhát a gyerekükre. Ennyiben maradtunk, a másik barátnőm aki amúgy lazán elköltött gyerekruhára 80 ezret ősszel az meg boldog volt, hogy milyen szépek.