Mennyiben normális, ha az ikerbátyám így viselkedik? Mit tudok tenni ellene?

Már kicsi korunk óta ilyen, mégis, leginkább most jutottam el arra a pontra, hogy azt mondjam, köszönöm szépen, de elég. Mikor barátom van, ellenszenvesen viselkedik, féltékeny rá, többször hangoztatja, hogy a fiú nem vehet el tőle, meg hogy az övé vagyok (persze nem szexuálisan, félre ne értsen valaki). Folyton figyeli minden egyes lépésemet, ha nem vagyok mellette, akkor is magamon érzem a szemeit. Reggel ott van, amikor öltözködöm, elkísér vásárolni, mindenben támogat, mégis kínosan ügyel mindenre. Néha még a fürdőben is ott van, amikor zuhanyzom, fürdök. Mindenkire féltékeny és úgy viselkedik, mintha tényleg csak hozzá tartoznék. Nem a tulajdonaként bánik velem, csak... néha már őrjítő a közelsége. A kérdésem pedig, hogy mit tudnék ez ellen tenni? Nem akarom megbántani, de néha már nem kapok tőle levegőt.